A színház rövid története

A színjátszás és a színház talán magával a társadalom születésével egy időben született, hiszen a színház, attól függően, hogyan definiáljuk, kéz a kézben jár a társadalommal, mivel mindig is az élet része volt, hogy valamilyen módon kifejezzünk és előadjunk. 

Ha a színház történelmi gyökereire gondolunk, mindenkinek az ókori Görögország és annak amfiteátrumai jutnak eszébe, ám tulajdonképpen a gyökerek egészen i.e. 8500-ig, a törzsi táncok és a vallási rituálék időszakáig vezethetők vissza.

A színjátszás már i.e. 1500 körül az ősi Egyiptomban is jelen volt, de a ma ismert színjátszás az ókori görögökhöz köthető, a nyugati hagyomány gyökere; maga a színház is görög eredetű szó. Az i.e. 6. századi klasszikus Athén óta a színház élénk hagyományai virágoztak a kultúrákban szerte a világon.

A feljegyzések szerint a színjátszás Dionüszosz vallási ünnepéből alakult ki. A dionüszosziak fejlesztették ki aztán a dráma strukturáltabb formáját, amely ma is hatással van ránk. Az ókori Görögország színháza háromféle drámából állt: tragédiából, vígjátékból és szatírjátékból.

A görögök befolyása még ma is jelen van, elég csak a színház szimbólumára, a kétféle maszkra gondolni. A vidám, mosolygó és a szomorúságot kifejező álarc együtt testesíti meg azt, amit a színház tulajdonképpen jelent: a nevetést és a sírást.

A színház jelentősen fejlődött és terjeszkedett a rómaiak idején. Az ő színjátszásukat a görögök ihlették ugyan, de virágzó és sokkal többszínű művészeti forma volt. Görög színdarabokat írtak latinul, és főképp a komédiákat szerették. A Római Birodalom révén terjedt el aztán a színjátszás nyugatra Európa-szerte, a Földközi-tenger környékén is, míg végül elérte Angliát.

Az 5. századtól Nyugat-Európára a teljes rendezetlenség volt jellemző, ami egészen a 10. századig tartott. Ebben az időszakban a legtöbb szervezett színházi tevékenység megszűnt. A harcok ellenére a színház végül újra felemelkedett a vallásos színdarabokkal. Az egész világon terjeszkedett, a hivatásos színészek idővel visszatértek, és mindenhol megnyíltak a színházak. 

Angliában az 1500-as évek határozták meg a színházat, Shakespeare-rel és a Globe Színház születésével, bár mire Shakespeare megjelent, a reneszánsz színháznak már komoly hagyományai voltak. A reneszánsz színház számos középkori színházi hagyományból táplálkozott, például a misztériumjátékokból, az erkölcsi színdarabok-ból és az egyetemi drámákból. Ez utóbbiak az athéni tragédiát próbálták újrateremteni. 

A 16. századra Angliában már hivatásos színtársulatok játszották a darabokat és színházak is épültek. A nők ugyan még nem léphettek fel, de új stílusokat mutattak be, nem csak a darabok tekintetében, de jelmezekben és díszletekben is.

Az 1560-as években megkezdődött a Commedia dell’arte társulatok hódítása, a virágkorukat igazán a 17. században élték. A műfaj legfőbb sajátossága a rögtönzés volt. Színészközpontú színház volt, kevés díszletet és nagyon kevés kelléket igényelt. A darabok alapfigurákat használnak, ezeket három csoportra lehetett osztani: a szerelmesekre, az urakra és a szolgálókra. Egy társulat általában 13-14 tagból állt. Érdemes megjegyezni, hogy ezekben a társulatokban már kaptak szerepet nők is.

Az 1600 as évek közepén a színjátszást egy időre betiltották, újraindulása után következett a restaurációs időszak. Itt már állandóan kaptak szerepet a nők is, véget ért a férfiak uralma. Ezt követte a 18. században a neoklasszicizmus, ez lett a színház uralkodó formája, bonyolult és aprólékosan kidolgozott jelmezekkel és díszletekkel. A színészi játékot nagy gesztusok és melodráma jellemezte.

A 19. századi színházra kezdetben a melodráma és a romantika volt jellemző, ehhez később csatlakozott a realizmus, majd egy új mozgalom, a naturalizmus is. A 20. századi színházak nagy része folytatta és kiterjesztette a realizmus és a naturalizmus projektjeit, de sok kísérletező színház is született. Ez utóbbiak a modernista és posztmodern mozgalmak irányába indultak el, és magukban foglalták a politikai színház formáit is.

Hazánkban a 18. század előtt nem volt hivatalos színjátszás. Mária Terézia uralkodás alatt ugyan megkezdődött a színjátszás német nyelven, ám Magyarországon csak Bessenyei Györgynek köszönhetően született meg. Az első magyar színtársulat Budán alakult 1790-ben, Kelemen László vezetésével, 1837-ben pedig megnyílt az első színház is, a Nemzeti Színház Budapesten. 

Ne feledjétek! Üzletközpontunkban most 6 héten keresztül játszhattok velünk. A heti nyereményünk jegymester.hu ajándékkártya 50.000 Ft értékben, amivel ti is átélhetitek a színház semmihez sem fogható élményét.  Ne hagyjátok ki!