Személyiségjegyek a gyermek születése szerint Vajon igazak a sztereotípiák?

A nagy, a középső, na meg a legkisebb, avagy ahány gyerek, annyiféle. Bár szülőként igyekszünk egyformán viszonyulni hozzájuk, minden gyerek személyisége más, és bizony az is sokat számít, hogy egy gyerek hányadikként érkezik a családba. Máshogy viselkedik ugyanis egy elsőszülött, másképp egy legkisebb és természetesen másképpen viselkedik az a gyerek is, aki egykeként nevelkedik.

Az egykének gondjai vannak az osztozkodással, a legidősebb a főnökösködő, a baba mindig megkapja, amit csak akar, a középső pedig – középen ragadt. Ezek pusztán sztereotípiák? 
Vajon milyen személyiségjegyek jellemzőek az egyes gyerekekre?

Az elsőszülött
Egyszerűen azáltal, hogy egy pár első gyermeke, az elsőszülött a kísérlet-tévedés keverékével nevelődik. A szülők nála mindent a nagykönyv szerint akarnak csinálni. Tökéletesen, rendkívül figyelmesen, szigorú szabályok szerint. Az elsőszülöttnél a szülők indokolatlanul idegesek apróságokon is, ez pedig azt eredményezheti, hogy a gyermek perfekcionistává válik , és mindig arra törekszik, hogy a szülei kedvében járjon. Szüleitől osztatlan figyelmet kap, ami megmagyarázza, hogy néha mini-felnőttként viselkedik, modellezi szüleit. Egy elsőszülött általában megbízható, fegyelmezett, lelkiismeretes, óvatos. Persze a nagy figyelem hátránya, hogy egy elsőszülött képtelen lazítani, és retteg a kudarctól. Sokszor rugalmatlan, nem szereti a változásokat, és habozik kilépni a komfortzónából.

A középső
Amikor egy családban harmadik gyerek születik, az addig legkisebből hirtelen középső lesz. Egy kisebb gyermeknél a szülők már kevésbé figyelmesek, hiszen több gyermek közt oszlik meg a figyelem. Ezért a középső gyermek gyakran örül az embereknek éppen azért, mert kevesebb figyelmet kap, mint a legnagyobb és a legkisebb. A középső gyermek gyakran úgy érzi, hogy kimarad. Hiszen ő se nem a legnagyobb, se nem a legkisebb. Akkor ki ő? Ez a fajta hierarchikus lebegés arra készteti, hogy nyomot hagyjon a társai között. Ő többnyire lázadó, aki szereti az embereket, rengeteg barátja van és gyakran békéltető szerepet tölt be. Megtanulja, hogyan kell folyamatosan tárgyalni és kompromisszumokat kötni. Mivel otthon kevesebb figyelmet kap, erősebbek a kötelékei a barátaival, és kevésbé kötődik a családhoz, mint a testvérei.

A legkisebb
A legfiatalabb általában a legszabadabb, hiszen a szülők nála már mindent sokkal lazábban kezelnek. A rutinosabb, lazább szülői hozzáállás miatt a legkisebb gyermek maga is lazább lesz. Nem idegeskedik, nem stresszel. Mosolygós, könnyed, szórakoztató. Ugyanakkor jellemzően önközpontú, manipulatív és törekszik a figyelemfelkeltésre, hiszen az neki sosem jut elég. Ritkábban dicsérik, hiszen bármit csinál, testvérei ezen már rég túl vannak. A szabad szellemű legkisebb nyitottabb a nem mindennapi tapasztalatokra és fizikai kockázatokra, mint a testvérei. Éppen ezért ő a legkevésbé fegyelmezett, és sokkal több mindent sikerül megúsznia – legyen az házimunka, feladatok vagy büntetések – mint a testvéreinek. Jellemző rá a majd én megmutatom hozzáállás, ami épp a kevesebb figyelemből adódik.

Az egyke
Egykének lenni egyedülálló helyzet. Nincs testvérverseny, nincs osztozkodás. Az egyke monopolizálja szülei figyelmét és erőforrásait – nemcsak rövid ideig, mint egy elsőszülött, hanem örökre. Valójában ez az egykét „szuper-elsőszülötté” teszi. Ő élvez minden figyelmet és kiváltságot, ami később kicsit teherré is válik, hiszen a szülő folyamatosan csak rá koncentrál. Az egyke gyerek lelkiismeretes, szorgalmas, vezető jellem, és talán még perfekcionistább, mint egy elsőszülött. Folyton fontosnak érzi magát, a kudarcot nehezen viseli.

Természetesen ezeket a viselkedési szabályokat felrúghatja a korkülönbség, valamint az is, ha speciális igényű gyermek születik a családba. Egy azonban biztos: akárhányadik is a gyermek a sorban, mindegyik igényli, hogy rendszeresen külön programra mehessen a szülővel. Olyan programra, aminek az ideje csak az övé. Ajánlott is, hogy a szülő maga is törekedjen arra, hogy ezt az időt biztosítsa mindegyik gyerekének. Legyen ez csatangolás az üzletközpontban, vásárolgatás kettesben, közös mozizás, közös sportolás vagy csak egy kis séta nagy beszélgetéssel, a lényeg, hogy jusson egy kis idő, csakis rá. Ez sokat segíthet a kötődésben és a családi kapcsolat erősítésében.