A karácsonyfa eredete

A karácsonyfák története az ókori Egyiptomig és Rómáig, az örökzöldek szimbolikus használatáig nyúlik vissza, és folytatódik a gyertyafényes karácsonyfák német hagyományával, majd a magyar karácsonyfával, amit Brunszvik Teréz grófnőnek köszönhetünk.

Már jóval a kereszténység megjelenése előtt különleges jelentéssel bírtak az örökzöldek az emberek számára. Ahogyan manapság az emberek fenyővel díszítik otthonaikat az ünnepek idején, az ősi népek örökzöld ágakat akasztottak ajtóik és ablakaik fölé. Sok országban ugyanis úgy tartották, hogy az örökzöldek távol tartják a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és a betegségeket.

Az északi féltekén az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája december 21-ére vagy december 22-ére esik. Ez a téli napforduló napja. Sok ókori ember hitte, hogy a nap isten, és minden évben azért jön el a tél, mert a napisten beteg és gyenge lett. Azért ünnepelték a napfordulót, mert az azt jelentette, hogy a napisten végre meggyógyul. Az örökzöld ágak a zöld növények, a nyár szimbólumai voltak, és azt jelentették, hogy a növények újra növekednek, amikor a napisten erős lesz, és visszatér a nyár.

Az ókori egyiptomiak zöld pálmafűvel töltötték meg otthonaikat, ami számukra az élet győzelmét jelképezte a halál felett. A rómaiak örökzöld ágakkal díszítették otthonaikat és templomaikat, a farmok és a gyümölcsösök termékenységét ünnepelve. Észak-Európában a titokzatos druidák, az ókori kelták papjai szintén örökzöld ágakkal díszítették templomaikat az örök élet szimbólumaként. A vikingek Skandináviában úgy gondolták, hogy az örökzöldek a napisten, Balder különleges növénye.

Míg sok ókori kultúra karácsony környékén használt örökzöldeket, a történelmi feljegyzések arra utalnak, hogy a karácsonyfa-hagyományát a 16. században a németek indították el, akik fenyőfákat díszítettek otthonukban. Az első gyertyák is ekkor kerültek a fára Luther Mártonnak köszönhetően, aki a történetek szerint egy téli estén otthona felé sétált, és prédikációt írt, séta közben pedig lenyűgözte az örökzöldek között pislákoló csillagok ragyogása. Hogy megidézze a jelenetet a családja számára, fát állított a szobában, és égő gyertyákkal díszítette az ágait.

Annyi bizonyos, hogy 1605-ben már léteztek a karácsonyfák, hiszen abban az évben a történelmi feljegyzések szerint Strasburg lakói „fenyőfákat állítottak fel a szalonokban… és sokszínű papírból kivágott rózsákat, almát, ostyát, aranyfóliát, édességeket akasztottak rájuk.

Világszerte szokássá csak Viktória királynő idejében vált a karácsony ünneplése a fenyő körüli ajándékozással. 1846-ban Viktória királynőt és német férjét, Albertet az Illustrated London News mutatta meg, ahogy gyermekeikkel a karácsonyfa körül állnak a windsori kastélyban. A német bevándorlók hozták a szokást az 1800-as évek elején Angliába, de a szokás nem fogta meg a helyieket. Miután Viktória királynő, a rendkívül népszerű uralkodó fenyőfákkal és az ágakra akasztott ajándékokkal kezdte ünnepelni a karácsonyt férjének tett szívességként, a laikusok azonnal követték a példát.

Hazánkban ugyanebben az évszázadban, de néhány évvel előbb állította az első fát Brunszvik Teréz grófnő 1824-ben, bár egyes források szerint Magyarországra a karácsonyfa a német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családok révén került az 1820-as években.

Az amerikai élet szerves részévé sem vált túl gyorsan a karácsonyfa. Az első karácsonyfát a Fehér Házban Franklin Pierce elnök állíttatta az 1850-es évek közepén.

Bár hagyományosan nem minden keresztény kultúra díszítette otthonát örökzöldekkel és ajándékokkal, a Nyugat befolyása és a növekvő fogyasztói hajlandóság a karácsonyfát mindenütt jelenlévő szimbólummá változtatta az 1890-es évekre. 

Ma pedig már a legtöbb ember számára elképzelhetetlen, hogy a karácsonyt gyönyörű örökzöld fenyő és az alatta lévő ajándékok nélkül ünnepeljék.