Vannak, akik szeretnek nosztalgiázni a múlt dolgain, akadnak, akik inkább előre tekintenek és nem (szívesen), néznek hátra. Én az a típus vagyok, aki vallja, hogy minden, ami velünk történik, okkal van, aminek legfőbb mibenléte a tanításban rejlik. Megtanít küzdeni, akarni, változtatni. Van, hogy kreatívvá tesz, van, amikor igazi harcossá. Van, amikor egyszerűen csak kibillent, mint egy inga óra és a helyes irányba terel. De nincs olyan, hogy ne történne VALAMI. Ezt a valamit néha igen nehéz fülön csípni, aki pedig hajlamos nem belegondolni, az elodázza ezeket a hatásokat, vagy mint egy szófogadó strucc, fejét a földbe dugja és úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
Ha nagyon figyeltél, akkor kiderülhet, hogy 2021. rengeteg dologra megtanított. Így vagy úgy, de te magad is túlélővé váltál, amely elég erőssé tett ahhoz, hogy tovább lépj, ahhoz, hogy értékeld, amid van, vagy akár még többet akarj, mert sosem tudhatod, mit hoz a holnap. Én személy szerint imádtam 2021-et, amit csak nagyon kevesektől hallok. A legtöbben nyögve végig vonszolták magukat rajta, reménykedve valami szebb, magasztosabb, nagyszerűbb 2022-ben. Pedig hát, mi máson múlna a jólétünk, ha nem azon, hogy MI magunk hogyan éljük meg a változást, a nehézséget, a jó dolgokat?! Van itt bárki, aki úgy gondolja, hogy jön majd egy láthatatlan kéz, megragadja és azt mondja neki: figyelj Gizi, itt VAN A JOBB, tessék, odaadom neked! Nem valószínű.
Éppen ezért hiszek a bennünk rejlő erőben, abban a nem kézzel fogható, néha még nehezen is megfogalmazható energiában, ami tevőlegesen hat ránk, ami előre (vagy jobbra, vagy balra) mozdít bennünket. Újévi fogadalmak? Sokan ágálnak ellene, szerintem egyébként azon egyszerű oknál fogva, hogy eleve kételkednek a megvalósulásában, vagy saját magukban, hogy egyáltalán képesek lennének véghez vinni, ezért inkább haragszanak magára a fogadalomra, inkább, mint saját magukra. Mert nem bíznak magukban. Nevezzük akkor célnak, vagy tervnek, vagy megvalósításra váró álomnak! Tök mindegy, hogy melyik szót használjuk, a lényeg így is ugyanaz: VÁLTOZÁS, valami felé, ami belőlünk jobbat hoz ki, ami nekünk örömet szerez, amitől boldogok lehetünk!
Túl könnyű mindig mindent másra fogni, hibáztatni érte a politikát, a gazdaságot, vagy a Covidot. Túl egyszerű máson elverni a bennünk dúló feszültséget, frusztrációt, ahelyett, hogy megfognánk a grabancát és megcsinálnánk akkor is, ha nehéznek tűnik! Szerintem sokkal motiválóbb még egy nehéznek tűnő dolgot is megcsinálni valahogyan, mint sehogy. Mert maga az alkotás – megvalósítás – folyamata is lehet rendkívül hatékony! Kezdd picivel! Kezdd el úgy, ahogy számodra a legkényelmesebb, még akkor is, ha az nem tökéletes, csak tedd meg végre az első lépést és ne azon túráztasd magad, hogy ennek, ennek és ennek mennyivel könnyebb, szebb, egyszerűbb vagy jobb! Jöjjön el végre az ideje annak, hogy tényleg ignorálod azt a másikat (igazából azt akartam írni, hogy tényleg leszarod, csak nem tudtam elbírja-e a papír, de most már mindegy :D), legyen végre az, amit TE akarsz és nem az, amit mások!
Én nagyon nagy reményekkel állok 2022. felé, őszintén azt érzem, hogy bizsereg a bőröm a sok lehetőségtől, a kihívásoktól és teljesen lázba hoz ennek a folyamatnak a megvalósulása! Szóval söpörj le minden kétséget, bosszantó körülményt, elpocsékolt percet idővonaladról és kezdj bele, láss munkához, élvezd, hogy ÉLSZ, hogy VAGY, hogy ALKOTHATSZ!!!!
BÚÉK 2022!!!!
