Az anyasággal párhuzamosan, azonos arányban változtak az öltözködési szokásaim. Már nem feltétlenül az a lényeg számomra, hogy a leginkább testhezálló, nagyon nőcis darabokat vegyem fel, gondosan összeválogatva a kiegészítőket és színeket, hanem magától értetődően előtérbe került a kényelem, a gyors és praktikus viselet, no meg az egyszerűség.
Persze ezzel nem azt állítom, hogy nem akarok jól kinézni, sőt! Eleve eldöntöttem magamban már korábban, hogy én bizony nem az leszek, aki csapzott hajjal, kinyúlt, lebüfizett pólóban, agyonflitterezett pulcsiban és hozzá ocelot mintás cicanadrágban fogok az utcára lépni, csak mert ezeket az össze nem illő darabokat sikerül kikapnom a szekrényből. Jó, ehhez eleve az is kell, hogy önmagában külön-külön sem vennék meg ilyen ruhaneműket, tehát kicsit előnyös a helyzet, hogy akkora baklövést el se követhetek, hogy ezeket összemixeljem, de azért én se csak szetteket vásárolok, tehát bizonyos szabályokat illik figyelembe vennem.
Viszont isteni szerencse, hogy idén robbanásszerűen jöttek képbe a kötött joggerek, amik nemcsak praktikusak, de még divatosak is! Olyan a fazonuk, a színük, hogy azt gond nélkül felkaphatjuk egy nem túl gyors, de kényelmes tempójú bevásárláshoz, amikor nem akarunk elbújni a világ elől, csak mert épp a legrosszabb passzban léptünk utcára. Óriási szerencse, hogy ezeket többnyire alsó-felső kombóban kínálják megvásárlásra, tehát igazán még gondolkozni se kell, hogy mit mivel jó összeválogatni, egyszerűen leakasztjuk és már készen is van a holnapi összeállítás. Sőt, amúgy a laza, sportos viseletnek még szoknyás verziója is létezik – bár akkor azt már nem hívnám joggernek -, szóval a nőcis énünket is simogathatjuk vele, ha mégis inkább abba bújnánk.
Mert hiszen anyaként eggyel hátrébb szorulunk a saját ranglistánkon, mindent a babáért, csak ő legyen rendben, csak neki legyen meg mindene, ha kilépünk az utcára csak ő ne fázzon (vagy legyen melege), összepakoljuk a millió apró dolgot, ami az elinduláshoz kell attól függően, milyen hosszú útra és hova megyünk, hogy legyen nálunk váltóruha, ha a kicsi freskót festene a rajta lévő szettre. Legyen nálunk a tisztába tételhez szükséges mindenféle apróság, plusz egy-két játék, amivel néhány percre leköthetjük a figyelmét, ha mégis egy pillanatra magunkkal foglalkoznánk…szóval ebből a könnyed kis listából is jól érzékelhető, hogy kb. mint egy málhás szamár kell útnak indulnunk, persze, hogy nem az lesz a legfontosabb, hogy tüchtigbe vágjuk magunkat. De ezekben a praktikus és jól hordható joggerekben még ezt is lehet! Nézzétek például milyen jól kombinálható egy megfelelően megválasztott kalappal, ami megint egy kicsit módosít az összhatáson, hogy jobban érezzük tőle magunkat!
Én például esküdni mertem volna régebben, hogy engem bizony soha senki sem fog macinaciban látni az utcán, most meg szinte kivétel nélkül abban császkálok itt a környéken. Persze ehhez az is kell, hogy ezek a nagyon menő, divatos szettek piacra kerüljenek. Egy dolgot nem tudok csak a számlájukra írni: tény, hogy a kötött anyaguknál fogva ezek a ruhák némiképp erősítenek, amit megint csak nem néz jó szemmel az ember lánya a tükörben, de tudjuk ezt be kellemetlen kis optikai csalódásnak, mint olyan problémának, amivel szintén illik foglalkoznunk. Mert hiszen számunkra a legfontosabb mostantól már az a gyönyörűen csillogó szempár, aki ha ránk néz és ránk nevet, meggyőz minket arról, hogy bármi is legyen rajtunk, neki mi vagyunk a világ közepe, a legszebbek!
Szép napot nektek csajok,
Anita