Jön a karácsony, sokan ilyenkor esnek abba a hangulatba, hogy engedve – általában a gyermekek nyomásának, vagy szerelmi zálogként – élő állatot, a legtöbb esetben persze kiskutyát ajándékoznak. Helyesebben vásárolnak, sok pénzért. Pedig a menhelyek telis tele vannak szerencsétlen sorsú, megmentésre, családra, szeretetre vágyó kutyussal. Persze ők a legtöbb esetben nem fajtiszták, még kevésbé trendi presztízskutyák… Arról nem beszélve, hogy mekkora felelősséggel jár mindez, amibe sokan bele se gondolnak.
Emlékszem, kb. 16 éves lehettem, amikor anyukám először vitt menhelyre, a névnapom volt, és azt mondta: ”Ha annyira szeretnél kutyát, válassz itt egyet!”. Persze akkor a cocker spániel volt a legdivatosabb fajta, ami “véletlenül” pont nem volt, ezért egy korom fekete, németjuhász méretű ebet választottam. Így költözött be hozzánk Dafna, és ekkor jöttem rá mennyivel hálásabb, mennyivel másabb egy mentett kutya, aki már szenvedett, akit esetleg már kitettek otthonról, aki már élt egy kis ketrecben… Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta csakis kizárólag mentett kutyusom volt, de ha számszerűsíteni akarom, a családban elő 7 kutyából 4 talált, mentett, örökbefogadott.
Flórát például – ő a vizsla a képen -, a gazdája 2 éves korában unta meg. Mentségére szóljon, hogy legalább keresett neki gazdit, nem kitette az út szélén a kocsiból. Borikát, 14 éves westie-met, ugyan kölyökként hoztuk el, de már ő is nagyon terhére volt a családnak. Emlékszem, a zuhogó esőben mentünk érte a leendő sógorommal Paksra, és a kölyök kutya az anyukájával együtt ki volt téve egy félig fedett priccsre, ott áztak, fáztak…Tudom, sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy a kutya legyen fajtiszta – számomra érthetetlen okokból -, de ha ezen kívül nem megkötés, hogy 6 hetes kölyök legyen, nézzetek utána a fajta mentőknél mennyi a szerencsétlen sorsú eb. Nagyon sok elképesztően aranyos kiskutya várja a gazdiját. Arról nem is beszélve , hogy megmenteni egy élőlényt, óriási karmikus jó pont, ami azért valljuk be, mindannyiunkra ráfér, illetve az az érzés, hogy jót cselekedtünk, valóban fantasztikus lelki input!
A lényeg, hogy ez ne 5 percig tartson, jó előre fel kell mérni a következőket: képesek vagyunk-e gondoskodni egy állatról, soha nem feledve, hogy ő bizony tényleg ki van szolgáltatva nekünk. Ez bizony áldozatokkal jár. Innentől akkor is fel kell kelni reggel, ha a buliból hajnal 5-re értünk haza, hisz a kutya számít ránk, és szükségletei vannak! Foglalkozni, játszani kell vele, gondoskodni mindig élelemről, tiszta vízről. Rendszert kell vinni az életébe, szobatisztaságra nevelni, és még napestig sorolhatnám. Ezzel szemben, szavakban nem is igazán kifejezhető az a szeretet és hűség, amit tőlük kaphatunk.
Csodaszép Ünnepet Kívánok Mindenkinek, sok – sok vidám percet egy új szerető kisbaráttal!
Patri