Amióta írtam Náray Tamás Zarah című regényéről, a posztjait is olvastam a Facebookon. Általában véve, ha valamiről írok, annak utánanézek a lehető legtöbb fórumon.
Mostanában Náray Tamás nemes egyszerűséggel beintett a világnak! Nagyon menő, és elképesztően okos, stílusa – ha olykor talán erős is-, briliáns. Számomra, amikor olvastam a posztjait, teljesen mindegy volt, hogy egyetértek-e vele mindenben vagy sem. Az esetek többségében szívemből szólt, de előfordult olyan is, amikor túlzásnak, szélsőségesnek éreztem a megfogalmazást. De ez azért jó, mert olvastatta magát. Társadalomkritika a stíluson, divaton, és most már az íráson keresztül… kíméletlenül! Erre pedig szükség van, és úgy látom, sokaknak még ha nem is tetszett, azért növögetett Náray rajongó tábora, vagy követő bázisa , ahogy tetszik.. 🙂
Náray szeretne maradandót alkotni. Alkot is! Az már másik kérdés, hogy a mai magyar közéletben adnak-e módot arra, hogy a maradandó tényleg maradandó maradhasson. Talán pont ez a dilemma Tamás – keresem a jó szót -, dacának az oka? A véleményét a dolgokról, meggyőződésem, hogy nagyon sokan osztják, csak nem írják ki a Facebookra. De a művésznek ki kell fejeznie magát, a művészetnek ki kell fejeződnie, a divaton, a festésen, a jelmeztervezésen, az íráson keresztül. Közléskényszere van ugyanis. Így születnek az alkotások, nagy mondások, felejthetetlen előadások és még sorolhatnám.
Az utolsó reggel Párizsban kronológiailag az első Náray könyv… miután 2014-ben jelent meg, a részletes tartalom ismertetésétől eltekintenék. Ami a lényeg, hogy az önéletrajzi ihletésű könyvében Náray Tamás nem hazudtolja meg önmagát. Mondhatnánk egy igazsága létezik: a tehetség, ha kellő kitartással, szorgalommal és alázattal párosul, utat tör magának. Sokak számára talán ebből az írásból derül ki, hogy is kezdte pályafutását a divattervező, hogyan került ki Párizsba, milyen családi háttérrel rendelkezik, megismerhetjük első szerelmeit, illetve betekintést nyerhetünk a szocialista éra embertípusának habitusába.
Érzékelteti másságát az élet minden tekintetében, tehát azt az érzetet kelti, hogy aki ennyire különbözik a “tömegtől “, nem is lehet más útja, sikerre van ítélve. Dacára a gáncsoskodásnak és a magyar emberre sajnos oly jellemző irigységnek. Hozzáteszem, véleményem szerint viszonylag kevesen vannak, akik ennyire tudatosak, ennyire tudják, hogy mit akarnak az élettől, és persze kevesen vannak, akik ilyen szinten kitartóak. Éppen ezért azt is megértem, ha sokakban visszatetszést kelt, a “majd én megmondom a tutit” attitűd, de az kétségtelen, hogy van mit elsajátítani ebből a gondolkodásmódból.
Az utolsó reggel Párizsban végigkalauzol minket azon az úton, ahogy a főhős eljut a szürke szocialista rendszerből a „fény városába”, majd a sorsfordító döntésen, a visszatérésen keresztül, a két életstílus kontrasztját ábrázolva mutatja meg a nyugati és a keleti morált. Mi kell az érvényesüléséhez Párizsban? Mi kell itthon? Aki már megtapasztalta a szabad alkotás ízét, hogyan tud újra beidomulni az „elég, ha vannak jó kapcsolataim, és nem lépek rá senki tyúkszemére” mentalitás uralta magyar társadalomba? Nem kevésbé hangsúlyos a magánéleti szál, ami talán egy kicsit mindig háttérbe szorul a munkához képest, inkább egy mankó, vagy egy biztos háttér, ami kerekké, egésszé teszi a főszereplő életét, magyarázza a döntéseket, illetve az író által is bevállalt, olykor szélsőséges személyiséget, a másságot.
Aki szívesen boncolgat olyan kérdéseket, hogy mi teszi sikeressé az életet, hogyan lehet megalkuvás nélkül megvalósítani az álmokat, annak ajánlom – ha még nem olvasta- szerezze be a kétkötetes regényt. Úgy tudom Náray dolgozik, sőt talán el is készült már a Zarah (családregény) 2. részével, ami nemsokára a boltokban lesz. Egy biztos, én azt is el fogom olvasni!
Update: Tamás eltűnt a facebookról. Hol van Tamás?
NÁRAY TAMÁS – AZ UTOLSÓ REGGEL PÁRIZSBAN C. REGÉNYÉT MEGTALÁLJÁTOK A LIBRI KÖNYVESBOLTBAN
