Nagyon nagy elánnal és hatalmas kíváncsisággal csaptam fel Munk Veronika Kéjutca című könyvét! Szerintem ez a fotókon is látszik, már akkor kíváncsisággal töltött el a beltartalom, mikor még csak az illusztrációhoz szükséges fotókat készítettük Bogival. Néha rám is szólt, hogy túl átszellemült vagyok, mosolyogjak egy kicsit! 🙂
Egyszer épp autóval tartottam hazafelé a Bocskai úton, amikor az egyik buszmegállóból szinte hívogatón csalogatott egy citylight, rajt a könyv borítójával. Mivel személyes okok miatt a könyv témája igen közel áll hozzám, azonnal eldöntöttem, hogy megszerzem. Szerencsére a Libri sajtópéldánya rövid időn belül landolt az asztalomon, úgyhogy néhány hét leforgása alatt – és tényleg csak azért, mert meghatározott helyen és időben van lehetőségem olvasni – kiolvastam a könyvet.
Ha valaki szaftos szexsztorikat akar olvasni, akkor annyit hagy spoilerezzek: ez a könyv nem erről szól. Vannak viszont benne történetek a lányoktól, akik magukat nem kurvának, prostituáltnak vagy a szakmailag használatos szexmunkásnak hívják – erre is van magyarázat a könyvben, hogy miért -, hanem egyszerűen „csak” dolgozni mennek, és egyáltalán nem használnak olyan szavakat, mint a dugni, kefélni, szexelni, helyette a „francia, a komplett, a popó és punci” írja le a tevékenységet. Szóval egyáltalán nem trágár, mint ahogy azt sok esetben összekapcsoljuk ezzel a munkával, éppen ezért a történetek sem ebből az irányból közelítik meg a helyzet leírását.
Az írónő sokkal inkább arra kereste a választ, miért lesz valakiből szexmunkás, az egyéni történetek pedig igen változóak. Szerintem minket, „normális munkával rendelkezőket” mindig az izgat a leginkább, hogy miért bocsájtja valaki áruba a testét, számomra pedig még izgalmasabb, hogy miért fordul valaki a fizetős szex irányába, mit kap tőle. Ezekre a kérdésekre akad bőven válasz, ami igencsak megmozgatja az olvasó emocionális és szociális érzékeit.
Nekem egy kicsit sok benne a hivatalos rész, ami száraz, kevésbé olvasmányos, de a teljes képhez elengedhetetlen. Ráadásul izgalmas, hogy amit itthon büntetnek, azt például Németországban teljesen jogszerűen kezelik. És bár tudom, hogy egy újságíró nem vonhatja bele a cikkeibe saját érzelmeit, sokkal inkább távolságtartó, kívülről szemlélődő az anyagában, nekem itt egy picit hiányzik Veronika személyes véleménye, érzései a látottakkal kapcsolatban, hiszen hosszú hónapokat töltött azok között a nők és férfiak (stricik) között, akiknek az élete oly’ távol áll a hétköznapi világunktól.
Hogy miért lesz valakiből szexmunkás? Mennyiért adják magukat ezek a nők vadidegen férfiaknak? Mi a céljuk és vannak-e még álmaik a jövőjüket illetően? Mit éreznek, mikor vadidegenekkel ágyba bújnak egy alig néhány négyzetméteres kabinban, hogy gyorsan túl legyenek a meneten és jöhessen a következő? Hogyan aposztrofálja magát a férfi, aki ezeket a lányokat munkához segíti? Ezekre a kérdésekre választ ad a könyv, néha egészen meglepőt, szóval ajánlom figyelmetekbe Munk Veronika írását. Mindenképpen azt mondhatom, hogy egy olyan témát boncolgat, amit már sokan előtte megtettek, de egy egészen más aspektusból.
