Egy nagyon fontos dolgot megtanultam az elmúlt 9 hónapban (ennyi idős most a kislányom): sokkal jobban szeretem és tisztelem a testemet, mint azelőtt bármikor. Nem is elsősorban a várandósság és a szülés miatt, bár az is nagyon meghatározó. Hanem amit azóta művel: táplál egy pici babát, folyamatosan készenlétben van, valahonnan, fogalmam sincs, honnan, de percről percre rengeteg energiát mozgósít. Dacol az álmatlan éjszakákkal, a fáradtsággal. Magán hordja a nyomait az elmúlt másfél évnek, vagy így, vagy úgy, engem pedig sokkal büszkébbé tesz. Az önmagam elfogadása most kezdődött el. Nem figyelek diétára, nem fogyókúrázom, mert úgy érzem egy sokkal magasabb rendű dolgot képviselek most általa. Majd, amikor a kislányom már leválik rólam és nem anyatejet iszik, ergó nem kettőnkért, már majd csak újra értem lesz, na, akkor elkezdek még jobban rá odafigyelni.
Viszont ezzel együtt én én maradtam, nem tudom meghazudtolni magamat, számomra fontos, hogy ha tükörbe nézek, akkor azt lássam, ami jó érzéssel tölt el, ami számomra is tetszetős és elfogadható. Amúgy valamiért, még így némiképp kerekebb csípővel is sokkal dögösebbnek látom magamat, mint előtte bármikor. Szeretem azt, aki lettem. Persze, átkozottul zavar a narancsbőröm, de az van, hogy utána jártam a dolognak: addig, amíg szoptatok, semmilyen kezelést nem végeztethetek. Nem mehet nyirokmasszázsra, köpölyözésre, lpg-re, vagy bármilyen cellulit kezelésre, mert minden, ami ennek felbontásával jár, az egyúttal azt is jelenti, hogy a salakanyag a nyirokrendszeren keresztül választódik ki és távozik. Márpedig semmi ilyesmit nem adhatok át a Léninek, amíg még cicizik.
Szóval maradt az odafigyelés a kajákra, amiben még így is megengedőbb vagyok magammal szemben, és a mozgás, amit egyébként nagyon szeretek. Több okból is igénylem, hogy sportoljak. Egyrészt levezetem a felgyülemlett stresszt, legyen az jó vagy rossz, egy szelep, amin át kivezetem magamból. Másrészt örömmel tölt el a mozgás és sikerélmény a teljesítményem nyomán. Én ugyanis valamilyen belső indíttatástól vezérelve futni kezdtem el, mely futást előtte világ életemben rühelltem. Nem bírtam, kifáradtam, kapkodtam a levegőt, nem volt motivációm. Most meg! Imádom, és időről időre a határaimat feszegetem.
Azt hiszem elég praktikus okai vannak, miért a futás mellett döntöttem:
- ingyen van 😊 (ez azért elég fontos szempont a mai világban)
- időt spórolok, hiszen nem kell az utazással oda-vissza megszenvednem, bárhová is mennék
- frissít és kikapcsol
- mindig vannak benne új távlatok
Ezek talán a legfontosabbak. Ettől függetlenül én már elkezdtem az edzésekkel kiegészíteni a rutint, újra lejárok a terembe, de hónapokig, főleg a hűvösebb időszakban a futás lett a szenvedélyem. Kiváló energizáló, szálkásít, és igazából fejben is oda kell tennem magam, hogy még egy kicsivel többet kibírjak, ha éppen halálomon vagyok.
Nagyon fontos tudnotok, amit én is az elmúlt időszakban tanultam meg, eddig fogalmam sem volt róla: szülés után fél évvel (!!!) a testünk még termeli az ún. relaxin hormont, ami azt a célt szolgálja, hogy felkészítse a testet a szülés folyamatára, a tágulásra, hogy kellően el tudjon lazulni és képes legyen nyúlni, könnyebbé téve ezzel az egyébként sem egyszerű testi átalakulást és magát a szülést. Ez a hormon némiképp megakadályozza, hogy ha súlyzós edzéseket kezdenél is végezni, akkor annak az izmaidon látható eredménye legyen. Mondjuk ki: valójában ugyanolyan puha maradsz. 😀 Ez nem baj, sőt! Csak érdemes tisztában lenni vele. Ettől még nyugodtan elkezdheted a súlyzós edzést, formálódni is fogsz, csak egészen más ütemben, mint azt elképzeled. És még élsportoló sem vagy. Nem is kell azzá válnod. Élvezd és szeresd, amit csinálsz, de legfőképpen magadat! Ez a legfontosabb!
Nem lesz mindig időd mozogni, ez sem baj. Nekem van, hogy két hétben egyszer van rá lehetőségem, de olyankor nagyon jól esik. Ne ostorozd magad, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted, mert az borzasztóan idegesítő tud lenni, az pedig nem jó se neked, se a babádnak. Ne most akard elérni az álomalakod, azzal ráérsz akkor, ha már majd több időd lesz rá – jön a bölcsi, vagy az ovi, akkor lesz magadra fordítható időd. Ha mégis arra vágysz, hogy el tudj menni sportolni, akkor pedig ne legyél rest segítséget kérni: takarításban, főzésben, a gyerek körüli teendőkben.
Tudod, ismered a mondást: boldog mama, boldog baba!
Sziasztok,
Anita