Friss Hús Fesztivál vetítés a KULTIK Teraszon

A Friss Hús Fesztivál Best of szekcióját ez idén 5 film alkotja:

Reduction (r.: Szakály Réka Anna) / 11’ – Legjobb magyar animációs film
A homokba süllyedt, omladozó panelokkal tarkított, kietlen tengerparton két lány közös céljukon dolgozik; átjutni a „talán” élhetőbb túlpartra. Egyikük már megfáradt, kevésbé lelkes, így könnyen enged az őt megközelítő, valami újjal kecsegtető „lénynek”. Hamar megszállottjává válik a friss, izgalmas kapcsolatnak, miközben fokozatosan veszíti el önmagát. Egyre több és több időt tölt a furcsa ábrándokban, elhanyagolva az addig épített valóságot. Ahogy a belső tér kiszorítja a külsőt, maga a világ is omlásnak indul, a vízszint növekedni kezd, élhetetlenné téve a szigetet. A valós kapcsolatok darabjaikra hullanak, a lény teljesen magáévá teszi a lányt. Mire ráeszmél, hogy ő is csak egy újabb játékszer más késő, a benti, és kinti világ mind visszafordíthatatlan károkat szenvedett, és a túlpart örökre csak egy illúzió marad.

Branka (r.: K.Kovács Ákos) / 20’ – Film Moon különdíj
Jugoszlávia, 1993. Valahol a magyar határ közelében, messze a háborús frontvonalaktól Branka, egy szarajevói ápolónő munkát kap egy állami kórház szülészeti osztályán. A fiatal lány teljesen egyedül van. Családjától távol csak magára számíthat. Első munkanapján ismerkedik meg a szinte még kamasz Angélával, egy magyar nemzetiségű kismamával, aki magányosan várja első gyermekét. Rövid idő alatt szoros kötelék szövődik közöttük. Önmagukra ismernek a másik kiszolgáltatottságában. Ám hamarosan kiderül, hogy nem a magány a legnagyobb teher, amivel Brankának meg kell küzdenie. Az osztály karizmatikus főorvosa megpróbálja rávenni arra, hogy segítsen újszülötteket kicsempészni a kórházból, majd hitesse el a szüleikkel azt, hogy a külföldi pároknak eladott babák a születésük után nem sokkal meghaltak. Az önmagát és családját is féltő lánynak élete legnehezebb döntését kell meghoznia.

Jelszó a * * * * * * * * * – hoz (r.: Szegedi Adél) / 2’ – Magyar versenyprogram különdíj
A természethez való visszatérés alapja, ha a bennünk lévő természetet – a saját természetünket – is megismerjük, és az individuális fejlődés folyamatára egy globális jelenség komponensenként tekintünk. A film gyermekkori emlékképek, naplóbejegyzések és azok felnőttkori értelmezése közt kanyarog, reflektálva a lét értelmének keresése által felvetülő kérdésekre és a gyakori kilátástalanságra. Álmok, lidércnyomás és zavaros emlékek közt csapongva, Nagymama időtlen, biztonságot adó alakja rímel a vers központjában álló csillagokra. A csillagok az univerzum fénylő válaszaiként utat mutatnak a sötétben, a vers során folytonos alakváltásukkal pedig egyszerre testesítik meg az egyetlen állandót – magát a változást.

Valami történjen (r.: Botos Dániel) / 29’ – Budapest a fiatal tehetségekért díj a legjobb 30 év alatti rendezőnek
Egy baráti társaság életét tragikus esemény kavarta fel. Vidékre utaznak, egy erdő szélén lévő faházba, ahol megpróbálják közösen feldolgozni a történteket. Mindenki máshonnan lát rá és különböző módon éli meg a helyzetet. Meg akarják érteni egymást, saját magukat, és főként a történet középpontjában lévő Katát, aki miatt összegyűltek.
A természet, a fák és a napsütés régi barátokként vannak jelen a társaság életében. Mintha túl jól ismernék egymást. Ki köti össze őket így környezetükkel és saját belső világukkal? A társaság megpróbál a végére járni az eseményeknek, mert mindannyian azt szeretnék, hogy történjen valami…

Pannónia dicsérete (r.: Nagy Borbála) / 27’ – Legjobb magyar élőszereplős rövidfilm
Egy gimnázium valahol Magyarországon. Egy hétköznapi irodalomóra hétköznapi diákokkal. Normális napnak indul, kivéve, hogy az egész iskola a miniszterelnök látogatására készül. Az ünnepség ötletgazdája, a túlbuzgó iskolatitkárnő igyekszik rendet teremteni a káoszban, különösen a grandiózus ünnepi tortát illetően, amely nem fér el a hűtőszekrényben. Míg a szakácsok a probléma megoldásán dolgoznak, a 17 éves Márti, akinek a színpadon kell köszöntenie a miniszterelnököt, egyre kényelmetlenebbül érzi magát a rá kényszerített szerepben.