Azt hiszem egyértelműen kijelenthetem, hogy ez a könyv az utóbbi évek leginkább magával ragadó olvasmánya volt számomra. Annyira habzsoltam a sztorit, hogy alig 24 óra leforgása alatt kiolvastam! Jézusom, nem emlékszem, hogy utoljára mikor fordult elő velem ilyesmi!? Már úgy vágytam egy olyan könyvre, amit alig bírok letenni, de az utóbbi időkben inkább vonszoltam magam előre egy történetben, semmint belemélyedve átadtam volna magam neki. Legalábbis az Ahol a folyami rákok énekelnek című kötet árnyékában már csak lassú mélázásnak tűnik a többi.
Pedig, hogy egészen őszinte legyek, engem például a könyv címe egyáltalán nem hozott lázba, tartottam tőle, hogy egy kietlen vidékre tévedek, sivár tájjal, halszagú mámorban úszva… Aztán Kya története egyik pillanatról a másikra magával ragadott, vitt előre, követeltem a következő sorokat, az újabb eseményeket; hajtott előre a kíváncsiság, és szinte együtt éltem ezzel a lánnyal egy teljes napig. Bennem is dobbant a szív, engem is marcangolt a kitaszítottság, én is vágytam az ölelést, a szerelmet, én is el akartam bújni vele együtt az erdő sűrűjében. Hihetetlen, hogy ennyire be tudott hálózni ez a történet, hogy a saját lakásom vált Kya kunyhójává, éreztem a dohos szagot, féltem, mikor menekült, és vágytam a magányt, amikor egyszerűen csak el akart tűnni mások elől.
Ez a könyv csodálatos gondolatisággal és olyan mély tartalommal van megtöltve, hogy az apró hibáit is el tudom nézni neki. Lenyűgöz a szerző kifejezésmódja, amellyel annyira szépen és érzékletesen festi le a tájat, minden apró részletre kiterjedően, de mégsem unalmasan, hogy hihetetlen számomra, hogy Delia Owens egy első könyves író. A New York Times bestseller, a filmes jogok eladása Reese Witherspoon produkciós cégének és a több mint 2 millió eladott példány azonban sokatmondó…
A TÖRTÉNET
Kya boldogtalan gyermekkorától indulunk, ahol a mindössze 6 éves kicsi lányt először szeretett édesanyja, majd három testvére hagyja el szó nélkül. Őket követi egyetlen vele maradt testvére, miután nem bír alkoholista apjuk dühkitöréseivel, aki végül szintén magára hagyja Kyát a mocsaras láp mélyén, roskadozó kunyhójukban, hogy aztán soha többé vissza se nézzen. Itt azért joggal megfordul a kérdés az olvasó fejében, hogy miért nem viszi magával legalább egyikük a legkisebb testvért, de erre igazán sosem kapunk választ, így bennünk is marad a remény, hogy egyszer talán valamelyikük vissza is tér… Miközben megismerjük a láp lakóit, az élővilág olyan élesen rajzolódik ki előttünk, hogy az már tapintható, Kya elkezdi felfedezni magának a felnőtté válás lépcsőfokait, mi pedig a fák mélyéről megfigyelve követketjük végig, hogyan lesz esetlen kislányból önfenntartó tinédzser, egy zárkózott és magának való lány, aki bár vágyja a szeretetet, mégis teljesen elszigetelődik az emberektől. Azoktól, akik tőle nem messze a városban élnek, és gúnyolják, csúfolják a különös lányt, talán éppen önnön gyarlóságuk miatt, hogy ne kelljen szembenézni azzal, amiért senki sem segít.
A történet másik szála jó néhány évvel előbbről indít, a város egyik közkedvelt fiúját holtan találják a part mentén, és elindul a találgatás, nyomozás, vajon véletlen baleset, esetleg szándékos gyilkosság történt-e? A gyanú hogy-hogy nem, éppen Kyára terelődik, akinek nem elég, hogy már annyiszor bántották és kitaszították, most még meg is hurcolják egy feltételezett emberöléssel.
A végkifejlet igazán csavaros, mondhatni egészen meglepő, és ezzel együtt felülír minden addigi érzelmet az olvasóban, hogy aztán további kérdések merüljenek fel benne, amikre azonban már biztosan nem érkezik válasz. Persze mindenki megadhatja magának és elgondolkozhat rajta, de éppen ez az egyik említett hibája a történetnek, amire azt mondom, hogy lehetett volna még kicsit többet dolgozni rajta. Sőt, vannak olyan események, amiket ha az író meglovagol, ügyesen csavar rajta egyet, akkor további izgalmakat és valóban krimihez illő hatást érhetett volna el. Merthogy szerintem ez a történet – bár annak aposztrofálják – kevésbé krimi, mint inkább egy jól megírt fejlődéstörténet és gyönyörű képi világgal cirádázott szerelmi dráma.
A magány és az elszigeteltség mindannyiunk félelme, és érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogy miközben Kya magára marad gyermekként és kénytelen magának felfedezni a vidéket, mi vajon hogyan boldogulnánk egy ilyen helyzetben. Vajon képesek volnánk-e egyedül álomra hajtani a fejünket egy erdő mélyén, megnyitni a szívünket egy másik embernek, megbízni valakiben, aki egyszer már becsapott, és hinni abban, hogy még lehet normális életünk?
Szívből ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, mert az utóbbi idők egyik legérdekesebb jellemrajza bontakozik ki előttünk, miközben mi magunk is szembesülünk saját gyengeségeinkkel.
DELIA OWENS AHOL A FOLYAMI RÁKOK ÉNEKELNEK CÍMŰ KÖNYVE MEGVÁSÁROLHATÓ A LIBRI KÖNYVESBOLTBAN.