Van az évnek egy napja, amikor piros szíves giccsbe burkolózik szinte az egész világ, természetesen bizonyos kultúrköröket leszámítva. Ez szuper akkor is, ha sokakat kifejezetten irritál. Hozzáteszem őket is megértem, hiszen – ahogy karácsonykor is- a legfőbb érve ellene, hogy miért csak bizonyos napon szeretjük egymást, vagy mutatjuk is ki az érzelmeinket? Jogos.
A szeretet – véleményem szerint- ritkán úszik szíves felhőben. Persze most nem a fellángoló szerelmek első szakaszáról beszélek, hanem a már lecsillapodott, bizonyított, sok vihart megélt érzésekről. Szeretni valakit sok esetben nem könnyű. Ha az lenne, talán a súlyát sem éreznénk igazán.
A szeretetnek sokféle arca van. Szeretem a családom, a kutyám, a párom, a volt párom, szerelmes vagyok helyekbe, ízekben, illatokba, sokszor még a munkámba is. A kutyáim is szerették egymást. Ezért amondó vagyok, hogy ezen a napon inkább magát a szeretetet kene ünnepelni, hiszen ez az életünk mozgató rugója. Szeretni,és szeretve lenni a legcsodálatosabb érzés a világon, ebből táplálkozunk, erre fogunk emlékezni, ennek kell minden pillanatát megélni. Néha elfelejtjük kimutatni, azt hisszük evidensen tudják azok, akiket szeretünk. Lehet így is van, de más tudni, mint érezni. Néha nehéz, mert a mindennapok, a stressz, a megfelelés, és a sok feladat bedarál minket, foglalkozunk millió zéró jelentőségű dologgal, és útközben sok esetben elsikkadnak az igazán fontos dolgok.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én akiket igazán szerettem az életemben, őket a mai napig szeretem. Ha gondolok rájuk, belül kicsit elmosolyodik a szívem.Nem gondolom, hogy azért, mert az élet mást dobott nekünk, más irányba vitt, már nem kéne őket szeretnem, és ez persze nem is így működik. Meggyőződésem, hogy általuk, a velük megélt dolgok által lettem az, aki ma vagyok, és ezért mindenképpen köszönettel tartozom. Azokat is szeretem, akikkel csúnya vége lett egy kapcsolatnak. Mindenki csalódik barátban, szerelemben, nem ritkán még családtagban is. Mégis azt mondom, legyen bármi is a vége, a rossz érzések egy idő után halványulnak, és az ember eljut oda, hogy szívesebben emlékszik a szépre. Hiszen az élet ilyen, sokszor eltávolodunk egymástól, nemegyszer nagyon „piszlicsáré” dolgok miatt, de ha őszinte volt, az előbb vagy utóbb visszaköszön az életben. Én például pár éve csalódtam pár barátban, de elteltek az évek, ma már nincs jelentősége annak, amin összevesztünk, ezért sokkal nagyvonalúbb lettem a megélt sérelmekkel szemben is. Az élet mindig betölti az űrt. Visszajöttek az életembe kicsi gyerekkoromból barátok, és újakat is kaptam a sorstól. Ugyanez a helyzet régi kapcsolatokkal is. Az élet rövid, ahhoz meg pláne, hogy haragudjunk, amikor annyi erővel szeretni is lehet. Ne ijedjetek meg, nem vagyok a Kozso mantra terjesztője, de szeretem magam is annyira, hogy inkább pozitív érzéseket igyekszem táplálni a múltam , a jelenem, és persze a jövőm irányában is, hiszen ez épít engem, ettől tudok fejlődni.
Most, hogy erről írok, elnézem a két kutyát, akik összebújva horpasztanak, és előnt engem is a szeretet érzés, hogy ennek a látványnak tanúja lehetek, ami olyan természetes, hogy sokszor észre sem veszem már. Életemnek egy negatívabb periódusában sokszor a gyerekeket nézegettem, milyen tisztán szeretnek, és azt hiszem akkor kattan át valami…akkor gondolkoztam el azon, hogy nem elég szeretni, jól kell kimutatni, hogy az a másikat is töltse.
Mostanában sok a harag, a feszültség körülöttünk, nyilván ezt mindenki érzékeli, de teljesen biztos vagyok benne, hogy ez ellen csak mi magunk, emberek tehetünk. És nem csak az év 1-2 jeles dátumán. Olvastam egyszer egy cikket, amiben haldoklókat kérdeztek arról, mit bántak meg az életükben. Elsöprő többségben volt azon válaszok száma: nem szerettem eléggé, nem mutattam ki eléggé, nem tettem meg…
Tehát sosem késő, a kedvesség, szeretet nem kerül pénzbe. Elfogadni, tisztelni, dicsérni, apró gesztusokat gyakorolni, hogy a másik érezze szeretjük, mindennapi életminőségünket javítja. Ha erre rájövünk, kevésbé leszünk ingerültek, türelmetlenek, hiszen magunkat is kell szeretnünk annyira, hogy tudjuk: amit adunk, azt kapjuk vissza.
Talán ez a kulcs is, ha megtanuljuk magunkat szeretni ( pl. most Valentin napon:)), akkor kinyílik a szívünk, és adni akarunk, hisz a szeretet alaptermészete, hogy nem fogy el, bármennyit is adjunk.
Szeressétek egymást, ahogy és ameddig lehet! Mindenkinek boldog Valentin napot kívánok, és ha már ez a hivatalos szeretet nap, ünnepeljük is meg! A fontos embereknek elég írni egy sms-t is..” Ugye érzed, hogy szeretlek”?