Több mint 2 éve nem láttam a tengert.Nálam ez óriási dolog, mert azelőtt, amikor csak tudtam utaztam, évente többször is, gyakran Európán jóval túl.
Akik olvasnak minket, tudják, hogy elég nehéz terhességen vagyok túl, nemhogy utazni nem tudtam, de a séta is megerőltető volt. A világjárvány berobbanása már a kórházban ért, ahol három hónapot kellett feküdnöm Liza születése előtt. Tavaly ilyenkor a pici babával, csak a Balatonig merészkedtünk. Ilyen előzmények után mindenki el tudja képzelni, mennyire vártam már, hogy megindulhassunk.
A korlátozások feloldásával, nem is volt kétséges, látnom kell a tengert, ha csak annyira lett volna módunk, hogy fordulunk egyet, abban is benne lettem volna. Szerencsénkre anyukám megteremtette nekünk a lehetőséget, hogy 5 napra megszökjünk egy kicsit a Horvát tengerpartra, felajánlotta, hogy vigyáz Lizura, hogy tudjunk pihenni kicsit.
Tudom, sokakat megoszt a tény, hogy vannak, akik elmennek pihenni egy egyéves gyerek nélkül, de nálunk ez a döntés abszolút tudatos volt. Több oka is van ennek: ha visszük, akkor gyakorlatilag ugyanazt csináljuk párszáz km-rel távolabb mint itthon, csak helyet változtatunk. Meggyőződésem, hogy egy ennyi idős baba nem fogja fel azt, hogy most hurrá utazik, csak a szenvedés részét érzékeli, nevezetesen például azt, hogy 7-8 órát ül a gyerekülésben a kocsiban. És ha ő szenved, akkor mi is. A nagyszülőknél eddig is mindig jól érezte magát, és vallom, hogy annál nyitottabb, kiegyensúlyozottabb a baba, minél több helyről kap szeretet, figyelmet, törődést, miért is fosztanánk meg ettől? Emellett ezer százalékosan bízom meg a szüleinkben, hogy minden figyelmüket neki szentelik ilyen esetben, és képesek életben tartani Őt, hiszen minket is felneveltek valahogy…
Így esett, hogy tényleg gondtalanul indultunk neki az útnak, és varázslatos helyen, Omisban, egy vadiúj szállodában, tengeri panoráma mellett igazán sikerült feltöltődnünk, egymásra figyelnünk, romantikáznunk. Mert ezt is fontosnak tartjuk. Attól, hogy szülők lettünk, mindketten úgy tartjuk, meg kell maradnunk, apa és any szerep mellett, férfinak és nőnek. A kapcsolat ápolása pedig időigényes dolog.
Újra sikerült nagyokat beszélgetni, sokáig aludni, egyszerűen csak andalogni esténként Splitben, inni egy jó coctailt és kicsit szabadnak érezni magunkat. Mindenkinek csak javasolni tudom, ha megteheti, utazzon csak el egy picit , akár egy mini szabira kettesben a párjával, mert megéri.kiegyensúlyozott, kipihent szülők csak jót tehetnek a gyereknek is.
Patri
