Breaking! Többszörösen idézőjelbe tett “gasztro” rovatunk első anyagát olvashatjátok!

Úgy gondoltuk, eljött az ideje, hogy frissitsünk egy keveset a blog tartalmán, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy elkezdünk “nyilvánosan” főzni, helyesebben tesztelni a piacon kapható bloggerek és séfek szakácskönyveinek receptjeit!

Amikor először, másodszor, harmadszor belelapoztam a könyvbe, be kell vallanom, nagyon meglepődtem, mennyire egyszerűek a benne szereplő receptek. Még el is gondolkoztam, vajon kinek íródott… Ahhoz, hogy leessen a tantusz, bizony el kellett olvasom a szerző előszavát! 🙂 (Terhességi figyelmetlenség lenne!!?) Nem tudom, mindenesetre legalább megvilágosodtam: Mautner Zsófi Főzőiskolájának három kötete jelent meg: alapfok, középfok, felsőfok, amiket -mint megtudtam -, az igény szült, és az Alapfok Aranykönyv- díjat is kapott.

Egy szó, mint száz, fiataloknak, kezdő háziasszonyoknak, illetve a konyhában nem túl jártas férfiaknak tökéletes választás!

Na, nekilátok nem kezdőként!

Nem véletlenül esett első körben a választásom a Magyarországon ki tudja miért, de teljesen félreértelmezett Cézár salátára. Az egyik oka az volt, hogy kialakult a terhességi cukorbetegség nálam, ezért figyelnem kell az egészséges táplálkozás mellett, a meghatározott szénhidrát bevitelre, másrészt, tényleg mindent kap az ember Cézár saláta néven az éttermekben, csak Cézár salátát NEM. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek!

Ennek okát, mint említettem, ezidáig nem sikerült megfejtenem, de az biztos, hogy se paradicsomnak, se kukoricának, se kapros-joghurtos öntetnek nincs helye ebben a fogásban. Az első, egész életre meghatározó élményemet a Cézár salival, még a 90’-es években oly népszerű Pertu étteremnek köszönhetem, akkor köteleződtem el mellette egy életre, és a sógornőmnek hála, az eredeti, de egyszerűsített recept birtokában is vagyok már! Ezúton is köszi Zsuzsi!

Most azonban a Mautner Zsófi féle receptet fogom elkészíteni, és tényleg elképesztően kiváncsi vagyok a végeredményre, többek között azért is, mert Zsófi is régóta a kedvenceim között van. És mielőtt nekikezdenék, igen, tudom, ez nem igazi főzés, de vegyük tekintetbe, hogy az első gasztro anyagom!

A receptet hűen követve rögtön feltűnt, hogy az általam ismert verzióval szemben, ebben a szószban nincsen fokhagyma… De ez nem befolyásolt egy szemernyit sem, hűen követtem a leírtakat. (Természetesen a receptet változtatás nélkül közöljük!)

Mautner Zsófi változata

Patri változata

Nagyon gyorsan kész lett, és amint láthatjátok, az általam elkészített variáció megszólalásig hasonlít az eredetire. Elképesztően éhesek lettünk, és alig vártuk már, hogy megkóstoljuk, amikor is szembesültünk vele, hogy végül is ez egy alaprecept, amiben ugye nincs hús, és az őszinteséghez hozzá tartozik , hogy a fokhagymás ízvilágot is hiányoltuk kicsit. Nem estünk kétségbe, gyorsan előkaptam pár darab csirkemellet, sóztam, borsoztam, csíkokra vágtam és pillanatok alatt kisütöttem. De(!) ha már lúd , legyen kövér alapon, gyorsan kikevertem a preferált fokhagymás Cézár öntet kicsit “lebutított”, ám annál ízletesebb változatát. Akik a teltebb ízeket szeretik, azok kedvéért most azt is közreadom:

CÉZÁR ÖNTET, AHOGY MI KÉSZÍTJÜK

Hozzávalók:  

4-5 db szardella filé felaprítva

jó marék parmezán magos/dijoni mustár 2-3 gerezd fokhagyma 4-5 ek majonéz

ízlés szerint olíva olaj, hogy ne legyen túl sűrű (sót, borsot nem igényel a szardella miatt) Ezeket mind jól összekeverem, átforgatom a salátalevelekkel, majd mehet rá a csirke, a kruton és a parmezán. Ebben a formában teljes értékű, tápláló főételként fogyasztható a saláta. Persze, mint minden, ez is egyéni ízlés függvénye, vannak akik a lightosabb ízvilágot kedvelik, én amondó vagyok mindkettő megér egy próbát!

Jó étvágyat!

Patri

Mautner Zsófi Főzőiskola című könyve elérhető a Libri könyvesboltban.