Első és legfontosabb ténymegállapításom: kismamaként ne akarj thrillert olvasni, maradj a romantikusabb könyveknél! 🙂 Hogy miről beszélek? Ehhez ugorjunk vissza az időben…ne is csak pár hónapot.
Kislányként rajongtam Frei Tamás riportjaiért. Konkrétan annyira kötelező érvényű program volt nálam megnézni az adott részt, mint a péntek esti Dallas. Tamás egyike azon tévés személyiségeknek, akik szakmailag nyomot hagytak bennem, még ha ezt manapság nem is minden generáció érti. Mindig úgy éreztem, hogy tágítja a világomat, hogy az ő szemén át rengeteg helyre eljuthatok, megismerhetem a Távol-keletet, az arab hercegek zárt életmódját, gyakorlatilag bármit, ami a ‘90-es években nekem még annyira nagyvilági és ismeretlen volt. Itt a Corvin blogján azt is ki merem mondani – mivel a pláza első emeltén található egy csendes kis zug, ami az ő nevét viseli -, hogy szeretem a kávéit, a gesztenyés az egyik kedvencem!
Szóval igazán megalapozott volt, hogy a kezembe vegyek egy Frei Tamás könyvet. Hogy korábban ez miért nem történt meg, arra magam se tudom a választ, mindenesetre éppen ezért nagyon akartam, hogy a Bábelt elolvasva még magasabb piedesztára emelhessem az íróját.
Tartalomleírását tekintve számomra, aki iszonyúan vágyik megismerni a világ dolgait, összefüggéseit, a háttérben megvalósuló (politikai és hatalmi) csatározásait, amik aztán valamilyen módon a mi életünkre is hatással vannak, nagyon hívogató volt, hogy egy olyan titkos működési rendszert ismerjek meg, amiről halvány lövésem sincs. Csempészek, emberrablók, műkincs kereskedők, hatalom, pénz, világ gazdagjai és iszlám állam. Kíváncsivá tett ennek a titkos társaságnak a színfalak mögött meghúzódó cselekvése, rá akartam csodálkozni naiv világnézetemmel, hogy “Úristen, mik vannak!” és “Atyaég, hogyan működik és én nem is sejtettem!”, be akartam szippantani a tudást, amitől azt vártam, hogy magát a rendszert jobban megismerem, ezáltal megértem, és szélesebb spektrummal szemlélhetek más dolgokat. Úgy gondoltam, hogy ehhez Frei Tamás egy igazán jó idegenvezető lenne és korábban jókat hallottam a könyveiről.
Így Karácsonyra ezt a regényt kértem Keresztanyámtól, amit aztán idén februárban el is kezdtem olvasni. És csak próbáltam, csak próbáltam….képzeljétek, nem ment. Szörnyen csalódott voltam, magamban kezdtem keresni az okokat, mert akkora könyvmolynak azért tartom magam, hogy nem hagyok félbe egyet sem, ha nem értem az miattam van, hiszen mindenki más szereti (ilyen volt a Szürke ötven árnyalata, de ezt nem szégyellem, képtelen voltam végig olvasni).
Elkezdtem boncolgatni, hogy mi lehet az oka. Gyakorlatilag rájöttem, hogy maga a technikai kivitelezés nem tetszik. Tamás azt a megoldást választotta, hogy rövid fejezetekre bontja az egymással párhuzamosan futó, vagy időben eltérő szálak cselekményeit. Ennek azonban az lett a következménye, hogy nem vagyok képes egyetlen helyzetben sem elmélyülni, egyetlen szereplővel sem azonosulni, mi több, néha fel kell elevenítsem, hogy akkor ez most melyik karakter is és hol hagytuk abba?! Én olvasóként szeretem, ha valami, vagy valaki magával ragad, és tűkön ülve várom, hogy kiderítsem a folytatást, mi történik vele, adott helyzetben hogyan fog dönteni. Ehhez képest most unatkoztam olvasás közben. Ezt onnan tudom, hogy gyakran elkalandoztak a gondolataim és csak a szemem követte a sorokat, aztán arra eszméltem, hogy lövésem sincs róla, mit olvastam. Így történt, hogy az elmúlt hónapokban csak nyújtottam az olvasást, mint a rétes tésztát, és egyáltalán nem haladtam. Gyakorlatilag úgy írom most e sorokat, hogy nem értem a könyv végére.
Adok magamnak egy kis időt, csak az a baj, hogy ha eddig nem tudott annyira magával ragadni, amiért nem akarom lerakni, akkor nem tudom mi történhet még a sztoriban ahhoz, hogy ez másképp legyen…de mivel nem szeretek úgy letenni egy könyvet, hogy nem olvasom el az utolsó lapig, ezért szeretném megpróbálni. És, hogy miért mondtam az elején, hogy várandósan ne olvass thrillert? Talán ennek is az az oka, hogy magamban kerestem a hibát, amiért nem magával ragadó a sztori, és mivel a lelkiállapotom most úgyis a finomabb, puhább dolgokra vágyik, egy másik alkalommal már jobban át tudom adni magam egy ilyen cselekménynek. Ki tudja?! Mindenesetere megpróbálom, és szeretném, ha a ti kedveteket se venném el egészen, úgyhogy ha másért nem, hát azért vegyétek a kezetekbe, hogy kiderüljön, jól értelmeztem-e a helyzetet és van itt egy kis bibi, vagy velem van a baj.
Anita
Frei Tamás Bábel című regénye megtalálható a LIBRI könyvesboltban.
