Ahhoz, hogy Gárdos Péter második könyvéről, a Hét mocskos nap című regényről írni tudjak, először is le kellett ülnöm, venni egy mély lélegzetet és átgondolni mindazt, amiben részem volt. Talán nem is ez a jó szó rá. Inkább hagyni, hogy hasson rám, átjárjon az a sokrétű cselekményvezetés, amiben a központi kérdés nem más, mint a bűn és bűnhődés egymásra hatása. Ez nem a saját gondolatom, maga az író mondja, hogy regényével annak boncolgatásába fogott bele, vajon a bűn együtt jár-e a bűnhődéssel, mindenki megkapja-e azt, ami neki jár, avagy a bűnös maga is áldozat?
Szerintem az emberi létezés is egy bonyolult rendszer és nem csupán abból áll, hogy egyszer születünk, aztán meghalunk. Semmi sem történik ok nélkül, valami mindig valaminek a következménye. Ez tehát egy pillangó hatás, melynek fogyasztható formája úgy ült el a köztudatban, mely szerint ha egy pillangó a világ valamely részén meglebegteti a szárnyát, az a másikon tornádót szül.
Gárdos Péter egy gyerekkorában megtörtént esetet vesz alapul a regény kibontásának: a fiúvécében 50 fillérért lehet egy pucér nő képét nézegetni, és mindenki kap rá egy percet, hogy kielégítse erotikus vágyait a kép hatására. Ez aztán óriási botrányt kelt az iskolában, van, akit igazgatói rovóban részesítenek, másokat kicsapnak. Ez az emlék az origó, mégsem így indul a történet. Ha egy számegyenest nézünk, akkor ettől az életeseménytől balra és jobbra, tehát a múltba és jelenbe is elindulunk egy zseniális képalkotáson keresztül, ami száz évet ölel át. A naiv és visszahúzódó Szvetlana Tureckaja szexuális bántalmazás áldozata lesz, amit a hatalmon lévő Berija, a szovjet népügyi biztos követ el rajta. Mocskos tettét még néhány fotón is megörökíti, ami aztán évtizedeken át lesz sorsok alakítója és meghatározó tényezője.
Hogy egészen őszinte legyek, ezúttal fogalmam sem volt róla, hogy milyen könyvet veszek a kezembe. Nem én választottam, ajánlásra jutott el hozzám. Talán ezért is kicsit nehezebben rágtam át magam rajta, mert nem tudtam, hogy miért is érdekel ez a könyv, mi az az élmény, amit szeretnék megszerezni belőle: kikapcsolódás, önfejlesztés, tanulság? Pusztán a tartalomleírásból nekem nem volt egyértelmű, hogy mit tartok a kezemben, de nem akartam megelőlegezni azt, hogy mások véleményét elolvasva már egy eleve tudással a kezemben ülök neki ennek a puzzle regénynek, amelynek szálai 100 évet ölelnek fel, és egyáltalán nem könnyű annak nyomon követése. Valamiért nem az a fajta regény, aminek iszom szavait, ami annyira visz előre, hogy nem bírom letenni és alig pár nap alatt kiolvasom. Éppen ezért, vagyis a néhány napos kihagyások miatt, sokszor újra meg kellett érkeznem a regénybe, tudnom kellett, hol hagytam abba, addigra kivel mi történt és hol vagyunk most. 3 család, 3 különböző helyszín, 3 másik időszámítás. Ezeket lekövetni nem könnyű ilyenkor. És bevallom hősiesen, azok közé tartozom, akiknek a végén állt össze a történet egy évszázada, de emiatt talán nagyobb hatással is volt rám. Volt egy pont, amikor fordult a kocka és azt éreztem, most már igazán szeretném tudni, hogy mi lesz a vége. A végén pedig mi történt…na, ezt derítse ki mindenki, aki elolvassa a történetet, nem árulok el semmit.
Egy biztos, ha valaki kézbe veszi a regényt, számítson rá, hogy emberi sorosakat fog végig követni pusztán egy-egy nap ábrázolásának köszönhetően, amiben nem annyira a személyek és nem is annyira a történelmi események a meghatározóak – nyilas fiú, aki zsidó családot rejteget, hatalmon lévő politikus, aki a Kremlbe rabolt lányokkal bármit megtehetett -, hanem sokkal inkább annak társadalmi és lélektani hatásai. A válaszokat magunk alkotjuk. Bár nekem hiányzik egy kicsit az, hogy el tudjak köteleződni valamely szereplő mellett, a kerek egészet vizsgálva nagyon sok olyan kérdést vet fel, ami alapja lehet egy komoly beszélgetésnek, a hatalmi rendszerek szexista mozgatórugóinak és egy izgalmas bejegyezésnek is, ami elindít egy következő szálat, egy másik gondolatot egy újabb tartalomhoz….hát, ez is lehet pillangó hatás.
Kellemes időtöltést mindenkinek,
Anita
