Eredetileg ez az anyag fashion posztnak indult. Aztán a képeket nézegetve -miközben a kislányom itt őrködött mellettem árgus szemekkel figyelve, hogy mit csinálok -, elkalandoztak a gondolataim. Egészen onnantól, hogy mennyire fáradt vagyok és csak percekig bambultam, odáig, hogy mit kell holnap csinálnom és hogyan osszam be az időmet, hogy apuért is mennem kell a műtétje után addig, hogy mennyire várom az első puszit, ölelést ettől a kicsi lánytól, aki ha rám nevet, akkor az itt említett első pont, a fáradtság, mennyire tovaszáll.
Úgyhogy így lesz ebből az anyagból 2in1, egy divatposzt, gondolatokkal vegyítve.
Régen, amikor még csak magammal kellett foglalkoznom volt, hogy hetente új ruhadarabot vásároltam. Sose volt elég jó, hamar meguntam őket, változott a stílusom, a kedvem és ki tudja még mi minden bennem és körülöttem. Mióta ketten vagyunk, egészen megváltozott a prioritásom. Már tényleg elég 5 ruhadarab, hogy azokat variálva egész jól érezzem magam a bőrömben – vagy egyszerűen csak nincs időm és gondolatom összerakni egy “bonyolultabb” megjelenést. Amikor az időjárás őszből a télbe fordult, én még mindig nem másztam fel a létrára, hogy a gardrób tetejéről lehalásszam a vastagabb pulcsikat, úgyhogy gyorsan bevágtam két oversize felsőt a szatyromba, megvettem őket, és hol leggings-szel, hol nadrággal, vagy csak vastagabb harisnyával, de ezeket variáltam. Mikor végre feljutottam a felső polchoz, levettem a három zsákot, előbányásztam a farmerjeimet, amiket szépen kimostam, hogy ne legyen állott szaguk, és azóta is a vasalnivalók alján csücsülnek…ami annyit tesz, hogy még mindig ugyanazt az öt darabot variálom, mint korábban. És közben tök jól érzem (is) magam, meg nem. Mert amúgy azt mondják, hogy a gyerek jön az életedbe, ne hagyd, hogy leuraljon, viszont amikor itt van, arra nem lehet felkészülni. Nem mondhatom azt egy sírósabb pillanatban, hogy nem veszem ölbe, nem nyugtatom meg, nem ringatom el, mert más dolgom van, mint ahogy a játékidőben se akarom a telefont nyomkodni, örökké csak máshova figyelni, nem pedig rá. Így csordogálnak ki a napok a kezemből, örök harcban állok magammal, a kötelezettségeimmel és a vágyaimmal, miközben élvezem ennek a cuki kis lénynek a jelenlétét, fejlődését és szeretetét.
Hogy miről jutott ez eszembe?! Amikor fotóztuk ezt az anyagot, akkor meg akartam venni ezt a finom, puha, nagyon meleg szőrös kabátot. Álltam az üzletben és már tényleg a határán voltam, amikor megkérdeztem magamtól: kell ez nekem, komolyan? Vagy csak a vágy ez, ami a régi életemet hivatott visszaidézni bennem? Mitől és kitől veszem el azt az összeget, amit most magamra akarok költeni? Vajon megéri? De olyan régóta vágyok egy ilyen drapp kabátra, gyakorlatilag mindenhez passzol, utálok fázni és kézenfekvő, hogy ha már itt vagyok, akkor meg is vegyem…. A stílusom is sokat változott azóta, hogy kismama lettem. Előtte soha nem hordtam fehéret, a terhességgel pedig magától értetődően jött a fehér szín, egyfajta “tisztaság”, “áhitat” jelképeként. Nyitottam a barnás, bézs színvilág felé, pedig korábban télen csak feketét voltam hajlandó felvenni. Ezek a változások mind-mind egyre csak növelték bennem a késztetést.
Hogy végül hogyan döntöttem? A téma szempontjából mindegy is. Arra akartam rávilágítani, hogy mennyire képesek vagyunk megváltozni és az életünket alárendelni egy kis jövevénynek, nekik köszönhetően hogyan változik a preferenciánk – vagyis a fontossági sorrend -, miközben magunkat se szabad háttérbe szorítani, hanem kell, hogy legyen egy egészséges egyensúly.
Te is ezeket a kérdéseket pörgeted magadban?! Akkor csak megsúgom, hogy engedd el a lelkifurdit, ha olyan akciók vannak, mint az ünnepek utáni szezonban! Mert ez a kabát tényleg mindenhez passzol. 😀
Anita
KABÁT – RESERVED 8995.-
SAPKA – RESERVED 2995.-
KESZTYŰ – RESERVED 3595.-
