Utazni babával? Miért ne?! Sokan kihívásként tekintenek a dologra és részben igazuk is van. Egy szülőnek a nyaralás, ha pici baba van mellette – hát még ha egy eleven gyerkőc -, már nem a pihenésről szól. Pedig ez az, amire a leginkább vágyunk, hiszen a napi rutin, a folyamatos figyelem, a rengeteg energia, amit gyermekeinkbe fektetünk mind-mind megköveteli, hogy egy kicsit rá is tudjunk pihenni. De nem ilyenkor! 😀 Ezen a ponton szeretnék megkövetni minden szülőt, akiket akkoriban, amikor még nem voltam édesanya, nem éretettem meg száz százalékosan. 😊
Ettől függetlenül lehet ez a pár nap egy igazi élmény, feltöltődés, kicsit másképp. Képzeljétek, nekem volt egy olyan ötletem az idei nyáron, hogy fogom magam és a kis Manómat, kibérelek egy házikót, vagy apartmant a Balatonon, lecuccolok vele oda egy hónapra, és fogadjuk a minket látogatókat. Ahhhha, szép álmok… A dolog már ott dugába dőlt, amikor megláttam az árakat, mert hiába, hogy mi csak ketten vagyunk, „egyedülálló kedvezményt” nem igazán tudtam igénybe venni sehol. Így amikor azzal szembesültem, hogy mindez a több százezres értéket súrolja, hát elvetettem az ötletet.
Azt viszont nem akartam elengedni, hogy legyen egy első közös nyaralásunk, vágytam rá, hogy élményt adjak magunknak, így hát egy lényegesen alacsonyabb költségvetésen, de befizettem magunkat pár napra egy balatoni hotelbe, ahova a szüleim is velünk tartottak. Ez már eleve egy óriási könnyebbség volt, hiszen tudtam, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor ők babáznak, én pedig tudok picit pihenni. Volt is, a négy nap alatt kerek egy óra, amikor apukám elment vele sétálni, én pedig kifeküdtem a napra és olvasgattam. Nem is rossz arány! 😊 A dologhoz az is hozzátartozik, hogy szerettem volna, ha ők is tudnak pihenni és élvezni a nyaralást, így nem akartam extra terhet rájuk róni azzal, hogy mindig lepasszolom a gyereket.
Ha babával utazunk, a legfontosabb, hogy próbáljuk meg tartani a napi rutint. A legtöbb családban van már egy kialakult rendszer, mire oda jutnak, hogy szedik a sátorfájukat és nekivágnak a vidéknek. Célszerűen érdemes tartani az etetés-altatás-játék idő szentháromságát az utazás során, és mindenkinek ehhez igazodnia, hogy ne boruljon fel a ritmusa a bébinek, ezzel esetleg kellemetlen és nehéz perceket okozva a szülőnek. A feladat nem lehetetlen, némi tervezést igényel előtte. Jó, ha erről a rutinról azok is tudnak, akik esetleg velünk tartanak.
Ha hotelben szállunk meg, az óriási segítség, hogy van félpanzió, vagy all inclusive szolgáltatás, ebben az esetben a főzőcske terhét legalább le tudjuk vetni a vállunkról. Én a félpanzió mellett döntöttem, leginkább azért, mert itthon se az étkezések körül forog a napunk, a fix pont a reggeli és a vacsora, közben történhet bármi. Ha a gyerek már elkezdte a hozzátáplálást és ízlelgeti a felnőtt finomságokat, akkor egy adag krumplival, hússal, simán le lehet kenyerezni az étkezések során – apropó, kenyér! -, így együtt tud enni a család és a pici se érzi úgy, hogy kimarad valamiből.
Már a szállás foglalásakor érdemes tisztázni a hotellel, hogy mennyire bababarát, van-e gyermekmedence, gyereksarok, esetleg extra felügyelet, ha valaki szeretne eltölteni nyugalomban egy órát, addig az animátorokra bízhatja gyermekét. Ugyanitt érdemes tisztázni, hogy milyen plusz dolgokra lesz szükség a szobán belül. A legalapvetőbb a kiságy és a fürdőkád, de tápszer esetén a vízforraló, vagy a mikró is fontos kérdés lehet. A legtöbb szálloda készséggel áll rendelkezésre, én is azt tapasztaltam, hogy igyekeztek megteremteni számunkra a kényelmet. Semmi luxus, csak ami ahhoz kell, hogy meghitt és komfortos legyen a szoba. Előfordulhat, hogy a pici nem alszik jól az első éjszaka, hiszen újak a szagok, az ingerek. Érdemes saját ágyneműt, vagy ágynemű huzatot vinni, hogy ezzel is az otthon érzetét keltsük a baba számára. Játékokból pedig sohasem elég! Gondolhatnánk…én viszont úgy voltam vele, hogy annyi lesz az újdonság, hogy minimálisra veszem a játékok mennyiségét, vélhetően úgyis leköti majd a figyelmét minden más. És igazam is lett, a strandon például az volt a legnagyobb kaland a számára, hogy idegenekre mosolygott rá és mindenkihez volt egy kedves „szava” – de inkább ölelése. Persze nem minden totyogós egyforma, azt hiszem ebben nincs egyetemes igazság, úgyis a szülő ismeri a legjobban gyermekét, hogy mire lehet szüksége. Van, akinek az okoz biztonságérzetet, hogy körbe bástyázza magát a kedvenc játékaival.
Az biztos, hogy teljesen mindegy, hogy egynapra, vagy egy hétre megyünk el, mindig ugyanannyira sok cucc lesz nálunk! 😊 Ezt tapasztalatból mondom. Idén nyáron voltam lent Balatonon a barátaimnál egy éjszakát, és ugyanúgy megpakoltam az autót, mint amikor egy hétre mentünk le. Nincs olyan, hogy kevés holmi. Mindenre (is) gondolni kell: időjárás, programok, játékok, ruhaneműk, matrac, úszógumi, bili, kismotor, dolgok, amik az etetéshez kellenek és még sorolhatnám. Esély nincs arra, hogy bárki egy kézipoggyásszal induljon útnak, ezt jobb az elején tisztázni.
Viszont az az igazság, hogy óriási élmény látni a kis arcukat, amikor egy-egy újdonságra rácsodálkoznak. Ahogy élvezik a játék örömét, a víz csobogását, a homokozó rejtelmeit. Fantasztikus érzés! Engem mindig lenyűgöz, ahogy Léna ismerkedik a körülötte lévő világgal és boldoggá tesz, hogy ennyi örömteli pillanatot szerezhetek neki. Ez a fenti kép például arról árulkodik, hogy egyik alkalommal, mikor lementünk fürdeni, gyakorlatilag olyan lendülettel indult el a tó vize felé, hogy én csak a nadrágomtól tudtam megszabadulni. 😊
Egy nyaralás során talán egyetlen aranyszabályt érdemes betartani: csak az a biztos, hogy semmi sem biztos. Így nem érhet minket meglepetés!
Jó utat kívánok Mindenkinek, érezzétek nagyon jól magatokat!
Anita
