Nem hiszek abban, hogy egy nőnek csak egyféle stílusa lehet, mint ahogy abban sem, hogy egész életünkben csak egyszer lehetünk szerelmesek. Ahogy az érzelmek, úgy mi magunk is állandó változásban vagyunk. Mint tudjuk, egy nőnél gyakran előfordul, hogy egy napon belül is megélünk érzelmi magasságokat és mélységeket – én legalábbis bevállalom, hogy velem elő szokott fordulni. 😀
Rólam szerintem tudjátok, Patri írásaiból is ki szokott derülni, hogy amolyan “romantikus” alkat vagyok, vagyis azok a ruhák állnak igazán jól, amiben van egy kis lágyság, finom nőiesség. Én is ezeket részesítem előnyben, bármennyire is szeretnék mondjuk extravagáns szetteket magamra aggatni, az valahogy sosem úgy néz ki, ahogy elképzeltem és még csak nem is érzem igazán jól benne magamat. Mivel ráadásul tipikus homokóra alkat vagyok, így a deréknál szűk fazonokat kedvelem leginkább: maxi ruhák övvel – minél vastagabb, annál jobb -, tányérszoknyák, testhez tapadó felsők.
De aztán vannak azok a napok, amikor tudom, hogy nincs hivatalos megjelenésem, nem kell elegánsan felöltöznöm, mert csak rohangálni fogok, ügyet intézni, vagy egyszerűen a belső énem súgja, hogy ma nagyon vagány és laza akarok lenni. Ilyenkor nálam két hozzávaló elengedhetetlen: sneaker és baseball sapka! Ez kicsit távol áll a virágos romantikus éntől, igaz? Sokkal inkább hasonlítok egy pimasz underground rapperre, mint finom lelkű “ne bánts virágra”. És mégis annyira jól tudom benne érezni magam! A személyiségem, az egész stílusom annyira ügyesen transzformálódik egy más típusú létezéshez. Ettől még persze nem kezdek el trágár szavakat használni, vagy hangosan böfögni, de az tuti, hogy lazább lesz a tartásom, másabb a járásom és a kisugárzásom is.
Én persze egy ilyen szerelésben is szeretem megtalálni az egyensúlyt és magamat adni. Sokaknak úgy érzem, visszafelé kevésbé megy. Vagyis valaki, aki a hétköznapokban hozzászokott az edzőcipő – lógós póló kombójához, nehezen alkalmazkodik egy magassarkú – csipke blúz konzervatív világához. Ezt legtöbbször a csajok mozgásából látom. Tramplin, hanyagul teszik egyik lábukat a másik után, enyhén behorpadt mellkassal….mind-mind arra utal, az illető legszívesebben ledobná magáról láncait és sikítva futna ki a világból. Valószínűleg, mert nem érzi benne jól magát, vagy alapból szégyelli saját magát (ez szerintem sok esetben komplexusokból ered). Halálom, amikor egy nő behajlított térddel robog végig egy magassarkúban, a szerelés teljes összhangját haza vágja ezzel a megjelenéssel, de sokan szerintem nem is tudnak róla, hogy így járnak. Érdemes otthon gyakorolni a finomságot, a határozott lépteket, akár tükör előtt is. Engem például anno megtanítottak rá, hogy mindig nyújtsam ki a térdemet. Szó szerint megtanítottak, úgyhogy a helyzet nem lehetetlen! Igaz, hogy 12 éves voltam ekkor és az ember még könnyebben formálható, de nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog lenne, aminek technikáját ne lehetne elsajátítani.
Mindenki tudja, hogy az első 20 másodperben ítélünk és ehhez a megjelenés nagyon komoly százalékban hozzátesz. Az öltözetünk a megítélésünk legalább 50%-át adja, amiben benne van a metakommunikáció is: vagyis a tartásunk, a járásunk, a kisugárzásunk is. És minden tanulható, főleg, ha jó benyomást szeretnénk kelteni.
Utána simán vissza lehet változni Mickey egér pólós, baseballsapkás tinivé, de fontos, hogy tudjunk jól szelektálni és belső érzéseinket a megfelelő pillanatban, a megfelelő szettben elővarázsolni magunkból!
Anita
ZAKÓ – CAMAIEU 12 995.-
PÓLÓ – HOUSE 2495.-
CIPŐ – RESERVED
NADRÁG – RESERVED 5995.-