A november 9-ei Corvin gardróbvásáron számos régi és néhány új arc is feltűnik majd az influenszerek sorában. Ilyen például Kovács Zsófi is, akinek neve egyelőre nem a giga kampányokból és lapokból cseng vissza nekünk, hanem talán mondhatni, hogy a valódi influenszer lét egyik ékköve. Zsófi költői magasságokat pedzeget gondolataival az Instagram oldalán, teszi mindezt olyan hanyag eleganciával és szarkazmussal, hogy öröm olvasni. Megkockáztatom, hiányzott már egy ilyen személyiség a palettáról, és bízom benne, hogy még sokáig olvashatjuk kellő öniróniával és pikírtséggel átitatott szösszeneteit, mielőtt egyedisége a nagyok közé emeli – bár remélve, hogy akkor is ilyen marad.
Zsófi egyébként bevételeinek egy részét az UNICEF javára fogja felajánlani, így ha gardróbjából nála vásároltok, akkor közvetve ti is részesei lehettek az örömszerzés pillanatának. Gyertek el minél többen, találkozzunk szombaton!
Olvassátok el Kovács Zsófival készült TOP7 rövid interjúnkat, már ebből jól érzékelhető, amiket fentebb említettem.
Manapság nehéz kitűnni a social media világában és mégis rengetegen választják az influencerkedést fő tevékenységüknek. Mi a te üzeneted, miben számítasz igazán véleményvezérnek, ami megkülönböztet másoktól és egyedivé tesz?
Úgy gondolom, végső célként nem az a fontos, hogy a közösségi médiában kifejtett tevékenységedért kapj elismerést – még akkor sem, ha az influencer léted a főállásodat testesíti meg. El kell, hogy jöjjön az a pont, amikor az emberek már nem csak azért követnek, mert szép arcod van, mert annyi kocka van a hasadon, amit egy rubik kocka is megirigyelne, vagy mert jó a stílusérzéked. Egy bizonyos elérés fölött ki kell szakadnod a digitális világból, tudnod kell a való életben is teljesíteni, és edukálnod kell a követőidet ezzel, vagy bármilyen társadalmi felelősségvállalással. Ma már hosszú távon nem elegendő az, hogy szépek a képeid. Innentől pedig ez már egy önmagát generáló folyamat és növekedés, amitől jobb leszel, mint mások.
Nálam a fő vezérfonal a humorral, iróniával és öniróniával fűszerezett írás lett, amit először mindenféle tudatosságot mellőzve kezdtem el megfogalmazgatni a képeim alatt. Aztán észrevettem, hogy egyre több visszajelzés érkezik a szarkasztikus „epigrammáimra”, és egyre többen tudnak azonosulni a történeteimmel. Mára ez olyan alapkővé vált az egész Instagram világomban, ami – amellett, hogy képes volt egy köteléket adni a követőim és köztem –, meg is különböztetett másoktól.
Inkább ruhák, vagy inkább kozmetikumok?
Bár az oldalamon döntően a kozmetikumok kapnak nagyobb teret, engem mégis a ruhák vonzanak leginkább. Imádom, hogy mennyi szerepet tölthetnek be az életünkben: az önkifejezésünk eszközei, a személyes stílusunk főszereplői, cinkostársak egy randin, önbizalomnövelőek egy fontos találkozón, gyógyír egy magányos délutánon.
Mit hozol magaddal a gardróbvásárra?
Sok ruhám halmozódott fel az elmúlt időszakban, mert nagyon nehezen válok meg egy-egy darabtól; tipikus őrizgetős személyiség vagyok. Viszont a szekrényem és a lakásom kapacitása a végéhez közeledett, ezért rá kellett szánnom magam a szelektálásra. Lesz nálam több kabát, ami hasznos a téli időszak előtt, és most is viszek két olyan dobozt, amiben tömérdeknyi ruhadarab lesz magasan az eredeti áruk alatt. Emellett van még egy-két címkés ruhám, amitől a kihasználatlanság miatt csakugyan szeretnék megválni.
Mi az, amitől sosem szabadulnál meg?
Mikor elérek egy kitűzött célt, veszek magamnak valamit. Ezekre – az elsődlegesen designer – darabokra általában hosszú ideig gyűjtögetek, és mindig egy elismerést vagy egyfajta sajátos jutalmat látok bennük, ami emiatt egy plusz érzelmi töltettel festi meg őket. Ez az az ok, ami miatt nem tudnám elengedni őket; mind egy apró vállveregetést testesítenek meg, ráadásul legtöbbjük sosem megy ki a divatból.
Ilyenkor a többi influencer holmiját is megnézed? Volt már, hogy szert tettél egy-egy értékes darabra másoktól?
Természetesen, ilyenkor mindenkinél találni egy-egy kincset. A legtöbb résztvevőnek csodás ízlése van, már alig várom, hogy szemezgessek a holmijukból.
Vannak, akik azért jönnek el a követőid közül, hogy személyesen is találkozhassanak veled. Komoly felelősség ez, van súlya?
A mai napig nagyon felfoghatatlan ez az érzés számomra. Én egy vidéki, rettentően szeleburdi lány vagyok, tele irreális elképzelésekkel a világról. Egyszerre lenyűgöző és zavarba ejtő, hogy van, aki mindez ellenére kedvel, és megtisztel azzal, hogy személyesen is odajön hozzám. Talán legbelül mindig attól félek, hogy amit felépítesz egy közösségi oldalon keresztül, azt vajon a való életben is meg tudod-e teremteni? Vajon nem mutatsz-e túl tökéletes képet, amihez képest a valóság már nem lesz olyan szerethető. Szerencsére ez a fajta megfelelési kényszer csak a fejemben él, eddig csak pozitív élményekkel gazdagodtam.
Azt már látjuk, hogyan működik az Instagram és a Youtube, vannak standard formulák, ami mindenkinek bejön. De mi a következő lépés, hogyan tovább? Gondolod, hogy a műfaj fenntartható így még 5-7 évig, vagy máris új dolgokon töröd a fejed? Mi a terv a jövőre?
Abban viszont biztos vagyok, hogy a közösségi média jelen formájában már nem fog túl sokáig működni. Túl sok negatív hullámot indított el az emberekben a hamis tökéletesség, megszaporodtak a „hirdetőfelületek”, és olyan üzletszerűség húzódik meg a tartalmak és a regisztrációk mögött, ami önmagát fogja majd felőrölni. Ha azt látom, hogy a kis közösségem továbbra is velem tartana, természetesen megyek én is az árral, de az én mozgatórugóim jelenleg más pályán futnak: szívesen írnék egy könyvet, és azt a 20 éve tartó álmomat sem fogom feladni, hogy egyszer nyitok majd egy reggelizőt.
ÉS AKIK MÉG BIZTOSAN OTT LESZNEK A HÉTVÉGÉN:
Kovács Dorottya
Czene Kitti
Kovács Zsófi
Toppler Dorina
Nagy Vivien
Rohonczi Anita
Badics Beatrix
Erdei Panni
Lángi Dorka
Pekár Magdi
Drencseva Nati
Miták Bernadett
Iszak Eszti