Emlékszem, gyerekként mindig ünneplőbe kellett vágnunk magunkat, mielőtt jött a Jézuska. Elbújtunk a szobánkban és vártuk, hogy megszólaljon a csengettyű, ami egyet jelentett a hatalmas dobozokkal és új játékokkal. Imádtuk ennek a szertartását, a várakozást, a meglepetés erejét, és hogy valóban olvasta-e a levelünket a Jézuska, hogy mire vágyunk Karácsonykor.
Aztán ahogy teltek az évek, ez az izgatottság enyhült, próbáltunk családilag az ünnep egységességére figyelni, már nem okozott akkor extázist az ajándék, azt akartuk, hogy maga az együtt töltött idő legyen kellemes. Azonban valamiért egy időben eluralkodott egy állandó feszültség és pánik az estéken, anyu főzött, ideges volt, hogy minden időben elkészüljön, mi mindent kell még venni, mit felejtett el, apu a fával küzdött, mi pedig nem igazán találtuk a helyünket.
Aztán este 8 körül végre mindenki asztalhoz ült, akkor már teljes volt a káosz, a fél család összeveszett, totál nem voltunk hangulatban. Ott ültünk farmerben, melegítőben, éppen kinek mihez volt kedve. Ugyanolyan volt, mint egy átlagos hétköznapi ebéd, annyi különbséggel, hogy díszesebb tálak kerültek az asztal közepére.
Majd eljött az idő, amikor húztunk egy vonalat. Én voltam az, aki az “asztalra csapott”, hogy ebből elég lesz, ez a nap nem szólhat erről, ennél emelkedettebb, meghittebb ünnep, mindenki szedje össze magát! És a megjelenésünkön is változtatni kell! Nem ülhetünk a karácsonyi asztalhoz pólóban és mackó naciban! Nem vártam el, hogy estélyibe vágjuk magunkat, de a fiúk legalább egy inget, mi csajok pedig egy szép ruhát kapjunk fel. Megértettem, hogy anyu nem csiniben akar sütni-főzni és szagos lenni, éppen ezért vacsora előtt mindenki kap fél órát, hogy összetegye magát. És esküszöm működik! Már jó pár éve így csináljuk, a kedélyek is – ha felkavarodtak valamiért – csitulnak ilyenkor, az asztalnál már nevetünk, beszélgetünk és utána társasozunk.
Szóval ezért örültem annyira ennek a fekete overálnak: egyszerű, de nagyszerű, az ezüst részletek pedig ünnepélyessé teszik. Kizárólag finom ékszerekkel egészíteném ki, természetesen az is ezüst színnel, egy visszafogott karperec, apró fülbevaló. Nem kell, hogy túl sok legyen, mert az elviszi a fókuszt a ruha varrásáról, holott eleganciáját éppen annak csillogása adja meg. És a legnagyobb előnye, hogy hastájékon éppen eléggé bő ahhoz, hogy ne kelljen benne aggódni az elfogyasztott vacsi miatt. 🙂
Elegáns Ünnepeket!
FEKETE OVERÁL – MOHITO – 11 995.-