A Wonder Woman című mozifilm Gal Gadot főszereplésével 2017-ben nagyot szólt. A kritikusok – és elsősorban a feministák – üdvözítették az óriási mértékű változást, hogy végre színre lépett egy női szuperhős, a rengeteg férfi mellett. Addig ugyanis ismeretlen tény volt a filmes piacon, hogy egy női szuperhős karakterre épüljön a teljes film és ne csak egy mellékszereplő legyen. Akik kevésbé jártasak a képregények világában, azoknak elárulom, hogy Wonder Woman személye egyébként már 1941-ben megszületett, de jó pár évig nem tudott olyan maradandó filmben feltűnni, mint azt Gal Gadot megformálásában tette. Igaz, nem is igen voltak rá próbálkozások, többnyire mellékszereplőként tűnt fel itt-ott.

És hát meg is érkeztünk. A nő, mint mellékszereplő. Sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy az anyaságon és a konyhán túl a nőket más szerepkörben is középpontba állítsák, és áltatlás lenne a részünkről, ha nem azt mondanánk, sok esetben még ma is így van, de bizonyosan elindult egy változás. Ahányan vagyunk, annyi félék.

Én magam is tapasztalom, hogy mennyi erő rejlik bennünk. Igazából azt mondom, a nők szerintem bármire képesek! Tényleg bármire!!! Tökéletesen megértem, ha ez bizony némelyekben félelmet kelt, a szó naiv és barátságos módján. De lássuk be, annyi fronton kell tudnunk helytállni, hogy férfi legyen a talpán, aki csak megközelítőleg is le tudja utánozni. És félreértés ne essék, ez a mondatom nem ellenük szól. Én lennék a legboldogabb, ha ezekről a különbségekről nem kellene beszélnünk. Tapasztaltam már magánéletben és munkában egyaránt, hogy amit szabad az egyiknek, az ördögtől való a másiknak – és ebben a kontextusban az ördög bizony mi vagyunk. Pedig sok esetben elvekről és értékrendekről szól a “vita”, nem másról, a legkevésbé sem erőről, vagy hatalomról. De nézzük meg közelebbről, melyek azok a területek, ahol ugyan elindult egy változás, még nem értünk az út végére:

DIVAT

Nem csak azt mondjuk, a divat ténylegesen az önkifejezés egyik alapvető eszközévé vált. Kezdve Coco Chanel kosztümnadrágjától egészen a szexualitást közvetítő bőrszerkókig, a business look komolyságot és áthághatatlan falait közvetítő szigorú uniformjáig. Ha akarunk gyengédek vagyunk benne (és nem gyengék!), ha akarunk romantikusak. Ha akarjuk erőt sugárzunk vagy zárkózottságot közvetítünk. De minden esetben szabadság, szabadság, szabadság!

MUNKA

“A nőnek a konyhában a helye!” vs. “Akkor menj és dolgozz!”. Ádáz harc a két üzenet között és nem gondolom, hogy a nők által generált. Mi is szeretünk önmegvalósítani, karriert felépíteni, uram bocsá’ vállalkozást létrehozni, elérni álmokat és célokat. Kicsit nehezített pályán mozgunk. Bár egyre több, főleg az olyan multis környezet, ahol a bizottságban figyelnek a nemek arányára, ahol foglalkoznak a női szempontok meghallgatásával, ahol női vezető irányítja a csapatot, még mindig vannak helyek és közegek, ahol mindezt kétgedve fogadják. Sőt sajnos az a helyzet, hogy ha már nő vagy, akkor dolgozz kétszer olyan keményen, hogy megmutasd mennyit érsz, fele annyi fizetésért. Talán éppen a PÉNZkérdés lesz az, ahol a következő mérföldkő el van ejtve és számottevő változás jön, mert ezeknek a szavaknak a hangja egyre erősebb. Reménykedjünk.

BODY POSITIVITY

A női test a mitológiában, őseink kultúrájában mindig valami magasztos, fenkölt ábrázolás eredménye volt. Csodálattal és áhitattal adóztak előtte, mint a teremtő erő, az ÉLET megteremtője. Aztán valami elszakadt, jött a kizsákmányolás, szexuális célra felhasznált tárgyiasítás, az elidegenítés. Időközben, ahogy kinyílt a világ, egyik sem tűnt el teljesen, ezek valahogy mind együtt léteznek velünk. Viszont ahogy egyre tágabb lett ez a kapu, a nők elkezdtek önazonosan gondolkozni, talán még jobb, ha azt mondom: másképp gondolkozni saját magukról, úgy vált kérdéssé, hogy mi a szép. A szép az, aki magas és vékony, mint a modellek? Vagy az (is) szép, aki kerek és plus size a mérete? Az elfogadás dörömböl előttünk, de még mindig hadilábon állunk vele. Pedig szerintem a legnagyobb igazság az, hogy aki belül szép, az kívül is az. Tök mindegy, hogy nagyobb az orra, kerekebb a feneke, vagy alacsonyabb a másiknál. De úgy látszik, minél inkább vágyunk az elfogadásra, annál inkább uniformizálódunk. Már egyen szájak, egyen szemöldökök vannak, egyen implantokkal. Mit akarunk ezzel elérni? Hogy akarjuk kiharcolni az elfogadást, ha mi magunk se vagyunk elfogadóak – amúgy jegyzem meg, saját magunkkal szemben sem!? Ideje lenne azt erősíteni, hogy mindenki úgy szép, ahogy van, mert a megerősített magabiztosság annyira sugárzóvá tesz, hogy nincs szükség másra, csak egy hatalmas mosolyra!

Március 8. a nemzetközi nőnap. A Wikipédia szerint: “A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.”

Ünnepeljük a nőket a maguk sokszínűségével együtt! És merjük ünnepelni magunkat!

#girlpower

Anita